1P570 Szent László magyar király kerámia fali plakett 26 cm

Hibátlan állapotú, nagy méretű kerámia plakett, kerámia fali relief. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Közepén Szent László magyar király lovas alakja látható. Körben felirat: REX UNGARIE SANCTUS LADISLAIS

Szélesség: 26 cm

Súly: 0.915 kg

I. László magyar király

I. László

I. László ábrázolása a Képes krónikában

I. László ábrázolása a Képes krónikában

Magyarország királya

Uralkodási ideje

1077 – 1095

Koronázása Székesfehérvár

1077 és 1081

Elődje I. Géza

Utódja Kálmán

Horvát király

Ladislav I

Uralkodási ideje

1091 – 1095

Elődje II. István

Utódja Svačić Péter

Életrajzi adatok

Uralkodóház Árpád-ház

Született 1040 körül[1]

Lengyel Királyság

Elhunyt 1095. július 29.

Nyitra, Magyar Királyság

Nyughelye Nagyvárad (1106-tól)[2]

Édesapja I. Béla

Édesanyja Piast Richeza

Testvére(i)

I. Géza magyar király

Ilona horvát királyné

Eufémia morva hercegné

Zsófia szász hercegné

Házastársa Rheinfeldi Adelhaid

Gyermekei Árpád-házi Piroska,

két ismeretlen nevű leány

I. László címere

I. László címere

I. László

Születése

1040 körül

Lengyelország

Halála

1095. július 29. (55 éves kora körül)

Nyitra, Magyar Királyság

Tisztelete

Egyháza Római katolikus

Szentté avatása 1192. június 27., Magyarország

Szentté avatta: III. Béla magyar király

Sírhely Nagyvárad

Ünnepnapja június 27.

Védőszentje Magyar katonák, székelyek, Debreceni-Nyíregyházi egyházmegye, Kaposvári egyházmegye, Erdély, polgárőrök

I. László vagy Szent László (horvátul: Ladislav I, latinul: Ladislaus I.) (Lengyel Királyság, 1040 körül[1] – Nyitra, 1095. július 29.) 1077-től magyar király, 1091-től haláláig pedig horvát király. I. Béla király és Richeza királyné másodszülött fia. Nevéhez fűződik a magántulajdon védelmének megszilárdítása, Horvátország elfoglalása (1091) és az első magyar szentek avatása. Őt magát is szentté avatták 1192-ben, és kivételes fizikuma miatt nevezik az „Isten atlétájának” is.[3]

I. Béla király halála (1063) után Géza és László hercegek elismerték unokatestvérüket, Salamont törvényes királynak, akivel a következő évtizedben jó kapcsolatuk volt. A nevezetes történet a kun által elrabolt leánnyal ebből a korszakból származik. A kapcsolat az 1070-es években romlott meg, és a hercegek fellázadtak Salamon ellen. A trónt Géza 1074-ben szerezte meg, de az ország nyugati határvidékén Salamon uralkodott tovább. Ebben az időben László volt Géza legfőbb tanácsadója.

Géza halála (1077) után hívei László mellé álltak, és őt tették meg királynak. Salamon IV. Henrik segítségével ellenállt; László az invesztitúraharcban IV. Henrik ellenfeleit támogatta. Salamon 1081-ben lemondott, de utána mégis megpróbálta visszaszerezni a koronát. Emiatt László bebörtönözte, de két évvel később a szentté avatások alkalmával szabadon engedte.

A sorozatos belviszályok után Lászlónak helyre kellett állítania a közbiztonságot, a lopást és rablást csonkítással vagy halállal büntette. 1091-ben elfoglalta Horvátország legnagyobb részét, ami a középkori Magyar Királyság terjeszkedésének kezdetét jelentette. Keleten legyőzte a kunokat és a besenyőket, amivel a keleti határokat 150 évre bebiztosította. Az utolsó években éppen a horvát hódítás miatt romlott meg a kapcsolata a Szentszékkel, mert a pápa a saját hűbérbirtokának tekintette a megszerzett horvát területet, de ezt László nem ismerte el.

A legendák kegyes lovagkirályként mutatják be, mint a késő lovagkori lovagi eszmény megtestesítőjét.[3] Népszerű szent Magyarországon és a környező országokban, sok templomnak ő a védőszentje. A szentté avatott királyhoz több, a mai napig is fennmaradt ereklye és tárgyi emlék köthető. Ilyen például a győri bazilikában található Szent László-herma, továbbá jobbja, amit a dubrovniki ferences kolostorban őriznek.

Forrás: wikipédia