DT/393 – Kézi festésű, nagyméretű, feltehetően Jingdezhenben készült keleti váza

Eladásra kínálom a képeken látható nagyméretű keleti vázát, amely több szempontból is érdekes. Probáltam a készítőjét sok helyen azonosítani. BÁV Aukciósházban, Londonban élő kínai kerámia hozzáértőkkel, svájci fizetős szakértői oldalon, de hiába. A jelzés alapján sem sikerült azonosítani. Több forrás is Jingdezhen-i kerámiát sejt a készítője mögött. Vélhetőleg a váza egy nem túl régi, XIX. század végi - XX. századi első felében készülhetett alkotás, amely a XVIII.század első felének (Kangxi császár) stílusjegyeit használja. Fényes máz, máz alatt zömében kobalt festéssel, páva és ornemantikával díszített mintavilág. Teljesen kézi festés. Felülete repesztett hatású, teljesen ép. Motívumos jelzés az alján. Különleges, szép, gyűjteményes darab. A fotókon szereplő világosabb foltok a fényvisszaverődés következményei.

Márka: Ismeretlen, talán Jingdezhen

Téma: váza

Anyaga: festett, mázas kerámia

Kora: XIX.sz. vége – XX. sz. első fele

Szignó, pecsét: van

Magassága: 41 cm

Száj átmérő: 11,5 cm

Has átmérő: 22 cm

Talp átmérő: 17 cm

Súlya: 3,36 kg

Állapot: a képen látható és leírt állapotban

Postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Egy kis érdekesség:

A kínai porcelán a legismertebb kínai tárgyak közé tartozik szerte a világon. A Kelet-Indiai Társaságok más néven a kelet-indiai szigetvilággal kereskedelmet folytató angol, németalföldi, francia stb. kereskedők társaságai szállították nagy mennyiségben a 16. századtól kezdve Európába. Luxusneműnek számított a japán és kínai lakkbútorok, kínai selymek mellett. A kék-fehér porcelán (kínaiul: qinghua = kék minta) a máz alatti kék festéssel díszített, dél-kínai porcelánok európai elnevezése. A kobalt-oxidból nyert kék festékkel az egyszer már kiégetett fehér porcelántestre ecsettel viszik fel a mintát, majd színtelen, áttetsző mázzal vonják be az edénytestet, és újra, ezúttal alacsonyabb hőfokon ismét kiégetik. Festészeti témákat, szerencseszimbólumokat alkalmaznak díszítésére.

A legkorábbi kék-fehér porcelánokat a Tang-korban a Henan tartományban található Gongxian műhelyben készítették, de a technika igazán népszerűvé a 14. századtól Jingdezhenben, a kínai Császári Porcelánkészítő Manufaktúrában vált. Legszebb darabjai a korai, főként közel-keleti exportra készített, viszkózus mázú, nagyméretű tálak, korsók és vázák. A 15. században jelentek meg a kínai udvar számára készített, pikkelyszerű, „narancshéj hatást” nyújtó mázas darabjai. A Yongle és Xuande-korban (15. század első fele) készített tárgyak festésének sajátossága a „felhalmozódó és lerakodó” kék kobalt festés, ami sajátos, vibráló színhatást kölcsönöz a tárgyaknak. A császári udvarnak készített étkezőedények és vázák díszítményei között a sávokba rendezett, harmonikus mintaelosztású, főként növényi motívumokat felvonultató díszítmények a jellemzőek. Az átmeneti kor (1620—1680) porcelánjain gyakoriak a fametszetek témáiból merítő figurális jelenetek: regények, történelmi figurák ábrázolásai. A Qing-dinasztia idején a Kangxi-, Yongzheng- és Qianlong-kor (17. század vége—18. század) fénylően fehér mázai jelentősen különböznek a Ming-kor mázaitól: vékonyak és üvegszerűek. A kékfestés színe az ezüstös árnyalattól egészen a liláig terjed. A motívumok között a tájképek, és a növénycsoportok (pl.: a tél három barátja: a bambusz, a fenyő és a szilvavirág) gyakoriak.

A kék-fehér porcelánok készítésének fellegvára Jingdezhen volt. A 11. század elején alapították meg itt az első porcelán manufaktúrát, majd a Ming-dinasztia uralomra kerülésétől kezdve (15. század eleje) a császárság bukásáig (1912) itt működött a Császári Porcelánkészítő Manufaktúra, amely császári udvarnak szánt kiváló minőségű porcelánokat készítette. A település földrajzi fekvése, a kerámiakészítés munkafázisainak jó szakosítása és az égetés minősége okán Kína leghíresebb kerámiakészítő központja lett. A 18. században a kétmillió lakosú nagyváros műhelyeiben a hazai és külföldi piacokra is számos tárgyat készítettek. A dél-kínai porcelánok anyaga, az ú.n. elsődleges kaolin, melyet a felaprózott gránitból mosnak ki. Megtisztítva, szárítva, tégla formában szállítják a porcelánkészítő műhelyekbe, ahol változó arányban porcelánkövet kevernek hozzá. A kerámiák égetésére féltojás formájú, magas kéményű kemencét használtak. A Ming-kor végén fejlesztették ki a fatüzelésű, egyterű kemencét, amelyben minden tárgyat külön samott dobozban helyeztek el. A kemencék különlegességét az jelentette, hogy jelentős hőmérsékletkülönbséget tudtak elérni a kb. 10—15 méteres kemencében: tűztere közelében 1300 ºC, kéménye tövében 1000°C fokot mértek. Az égetőmesterek mesteri módon szabályozták a kemencék belső hőmérsékletét, s többféle, eltérő égetési hőfokot igénylő kerámiát égettek benne egyszerre.

A kínai fazekasok nagy hagyományokkal rendelkeznek, amelyeket gyakran maga a császári udvar ösztönzött, hogy a korábbi dinasztiák technikáit és stílusát leutánozzák. Ez megnehezítheti a darab eredetének és datálásának pontos azonosítását, de semmiképpen sem tekinthető hamisításnak, sőt reprodukciónak sem. A hamisítások és a reprodukciók azonban a kínai kerámiák történetét jelentik, és ezeket egyre nagyobb számban gyártották.

A XIX . század utolsó éveiben a Kangxi-korszak (1662-1722) "kék-fehér" porcelánja jelentős érdeklődésnek örvendett Európában, amely ösztönzést adott arra, hogy Jingdezhenben nagy mennyiségű porcelánt állítsanak elő, amely hasonlított az előző időszakok kerámiáihoz. Szigorúan véve azonban ebben az esetben ezeket a produkciókat nem lehet hamis reprodukcióknak minősíteni, még akkor sem, ha egyesek Kangxi császár négy sinogramját viselik, ami továbbra is némi zavart keltett. Sőt, a Kangxi-korszak valódi darabjai ritkán viselik ezeket a szinogramokat: azokat inkább a pecsétek, bélyegek, szimbolikus jelek vagy az általuk viselt emblémák (szent gomba, horogkereszt, a "nyolc értékes tárgy" buddhisták stb.) hitelesítik.