Kutasi Horváth Katalin: Visszhangok 02. MINIKÖNYV

Kutasi Horváth Katalin: Visszhangok 02.

Lélekvisszhangok és olykor üvöltő visszhangtalanság: talán fel is erősödtek a lágyan kísértő hangok bennem, s a fájó csend kínjai még inkább a Visszhangok 01. könyvecském óta.

Csábító hegycsúcsok, döngicsélő múlt, kidőlt fák, vérző szívek és napnyugták bukkannak fel a haikuimban. Bevillannak derűs, meghitt, békés és feldörrennek félelmetes, megrázó, örökre mély nyomot hagyó emlékek; meredezik a köd, felsejlenek a tarajos sziklák, gyöngyöznek és a nap tüzében égnek a keresztek; fagyos napkelték dermedtsége hasít a város fölött, Meseország jégcsapjai szemeznek, a szűzi titkokban szaporodnak a lábnyomok. Mindent a megismételhetetlen, visszahozhatatlan szépség, az elmúlás fájdalma, az emlék gyönyörűsége, a kiüresedett jelen árnya leng be. Több a fagy, mint az izzás. Elfüstölög a lét.

Lehet, hogy összetalálkozott egy kicsit Szabó Lőrinc Huszonhatodik évének a hangulatvilága az enyémmel? Mindenesetre tudomásul kell vennem, hogy egy korszak lezárult. Egy kis összegzés, a számvetés igénye is ott bujkál soraimban, de tagadhatatlan az is, hogy még erőteljesen benne élek, s meghatározza lelkületemet, nyitok ugyan az újra, de még ezernyi sóhaj húz vissza a múltba.

Úgy érzem, a végtelenségig rezegnek majd itt megzendített lélekhúrjaim, mélyen bennem maradnak ezek a zöngék, s remélem, olvasóimban is.

Kutasi Horváth Katalin

A kötetek keménytáblás KÉZZEL kötött borítójúak!

Kutasi Horváth Katalin: Visszhangok 02. [KMI M 008] – 5 cm x 7 cm x 5 mm, 66 oldal, keménytáblás b., 2023 – sorszámozatlan pld. – Kortárs Magyar Irodalom Kiadó