Baltasar Gracián : Az életbölcsesség kézikönyve ( Oráculo manual )

Gracián főműve, Az életbölcsesség kézikönyve nemcsak a nagy spanyol barokk irodalom egyik csúcsteljesítménye, de egyúttal a legrejtélyesebb és századokon keresztül az egyik legnépszerűbb mű is az újkori európai irodalomban. A 18. században Faludi Ferenc átköltésében hazánkban is nagy olvasottságnak örvendett. A mű fordításainak se szeri se száma, különösen a 17-18. században elképzelhetetlen volt művelt ember anélkül, hogy ne merített volna ebből a "kézikönyvből", a 19. század olyan nagyjai is rajongással szóltak róla, mint Schopenhauer vagy Nietzsche. A mű maga háromszáz számozott, átlagban legfeljebb negyedoldalnyi aforizmát tartalmaz, amelyek tematikusan roppant nehezen befoghatók, sorrendjük sem utal arra, hogy valami nagyobb kompozíció részeiként kellene olvasnunk őket. Látszólag és különösen első pillantásra meglehetősen absztrakt maximákról esik szó e rövidke, gondosan megformált, poén nélkül is csattanósra hegyezett aforizmákban. Szellem és jellem, bölcsesség és ostobaság, tények és elképzelések, jólneveltség és fölény, udvariasság és társalgás, beszéd és gondolat stb. vezérszavakkal jellemezhetők leginkább a miniatűr bölcseleti, etikai, pszichológiai "esszék", amelyek igazi megértéséhez valódi elmélyültség és a nyelvi megformáltság iránti érzék is szükségeltetik. Gracián ugyanis legalább annyi gondot fordított gondolatainak, életbölcsességeinek kidolgozására, mint ezek formába öntésére. Retorikai kézikönyvek teljes kategóriaanyaga meríthetné csak ki a felhasznált figurák, metaforák, ellipszisek stb. válfajait, az író - aki egyébként a barokk poétika elméletének is nagy tudósa volt - korántsem igyekszik megkönnyíteni aforizmáinak befogadását. A mai olvasó számára éppen ez az irodalmi mívesség lehet az egyik legfőbb vonzerő a műben, de túl ezen, lenyűgözheti gondolati gazdagsága, pszichológiai mélysége és filozofikuma is. Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000 szerk.: Könyvtári Intézet