Ludas Matyi. 1956 TELJES Szatírikus hetilap. XII. évfolyam.

Ludas Matyi. Szatírikus hetilap. XII. évfolyam.
1956. Október 18-ig. 1-42. szám.Teljes.

Ebben az évben nem jelent meg több példány.

Remek állapotú, stabilan kötött, nagyméretű, szép régi darab, "aktuális" olvasmány:) Magán könyvkötés, mérete 41*30*3 cm, súlya 1,60 kilogramm...maradhat? (számonként 990 ft.

Személyes átvétel I. kerületi lakcímen, vagy posta, 2585 ft.

Ajánló: "1956-ra a Ludas Matyi újra nyitottabb orgánummá vált, s jóllehet továbbra is tudósításokat közölt hasábjain a Wilhelm Pieck Vagongyárból vagy a nagyberki Győző téeszből, s változatlanul állandó rovatot tartott fenn a bürokrácia elleni harc számára, mégis új témák és új szerzők lepték el a lapot. Tekintélyes szépírók, mint Illyés Gyula, Kónya Lajos és Örkény István (akinek A költészet hatalmáról című klasszikus írása itt jelent meg először), ifjú irodalmárok (pl. Rubin Szilárd), agilis új humoristák (Peterdi Pál, Somogyi Pál, Szilágyi György, az utóbb rejtvénynagyasszonnyá deklasszálódó Kun Erzsébet, és a fiatal színész, Rozsos István), meg az elkövetkező évtizedek jellegzetes írói-közszereplői: Fehér Klára, Boldizsár Iván, Bajor Nagy Ernő. S a Ludas Matyinál kapott többszörösen is meghálált menedéket az elveszített 1954-es berni világbajnoki döntő egyetlen áldozata, minden idők legműveltebb sportújságírója, a kikezdhetetlenül tisztességes Feleki László is. Paradox, ám nagyon is érthető módon, ahogy lazult a hatalmi kontroll, úgy kezdett a szerzők figyelme újfent a politika világa felé fordulni. A személyi kultusz abszurditása, a bemagolt szólamokkal való leszámolás ("Most el kell felejtenem, amit eddig tanultam" - mondja egy papagáj az egyik 1956-os karikatúrán) vált lassan kiemelt témává, habár az orgánum csak érezhető késéssel követte az év nyarán látványosan felgyorsult fejleményeket. (A Ludas naprakészségéről leginkább az utóbb vicclapban és közbeszédben egyaránt élvvel tárgyalt ún. gebinjelenség korai észlelése tanúskodott ekkoriban.) Olyannyira, hogy amikor október közepén elvi jelentőségű szerkesztőségi cikket közöltek a "kritika és a kritizálás" kérdéséről, az sem valamely aktuális politikai kérdésben foglalt állást, hanem csak A szabin nők elrablása című szórakoztató tinglitanglit védte meg B. Nagy László igaztalannak és bántónak ítélt hírlapi bírálatával szemben. Mi több, az október 25-i dátumú, nyilvánvalóan napokkal korábban szerkesztett lapszámban is csak egy óvatoskodó gondolatmenettel találkozhatott az olvasó, amely a bűn és a hiba fogalmain mélázott. Várnai György rajzán pedig, amely három, gondoktól elgyötört miniszterelnököt ábrázolt, a Szuez térképe fölé görnyedő angol s az Algéria mappáját vizslató francia kormányfő mellett harmadikként Hegedűs Andrást találhatta a szobordöntésből és utcai harcokból pillanatokra kiszakadt korabeli lapvásárló, amint a Magyarországra hazatelepült Páger Antal képén mereng bősz szemöldökráncolás közepette. A Ludas végképp lemaradt az eseményektől, s ennél végzetesebb szatirikus élclappal csak egyetlen dolog történhet: ha hivatalos lappá miskárolják. A Ludas Matyi mindkét szörnyűségnek áldozatául esett, s így szinte megváltást jelenthetett az a féléves pauza, amíg - oly sok más orgánumhoz hasonlóan - szüneteltetni kényszerült működését. A legközelebbi szám 1957. február 21-én jelent meg."