1835 - Kováts Mihály - Magyar patika I-III Teljes példány - Páratlanul ritka könyv!

Kováts Mihály: Magyar patika, az az Magyar- és Erdély-Országban termő patikai állatok, növevények és ásványok, orvosi hasznaikkal egyetemben. A falusi külorvosoknak, főldesuraknak és lelkitanítóknak számokra. Hogy a falusi ügyefogyott beteg adózó népen kevés kőltséggel és azoknak bizodalmas kivánságok szerént segíthessenek. Szerzé - orvos doctor. I-III. rész.

Pest, 1835. Eggenberger József. [16] + 414 + [1] p.; [4] + 421-487 + [1] p.; 152 + [3] p. A harmadik kötet végénél a 121-148. oldalak kihajthatóak. Teljes példány.

Korabeli félvászon kötésben, aranyozott felirattal. Szép állapotban. A címlap és az első 10 lap sarka restaurátor által kiegészítve, mely egy-egy betűt érint. Ezt leszámítva az összes oldala hibátlan állapotban van. Az első előzéklapon a "Jelics flastrom" korabeli kézírásos receptje.

Páratlanul ritka orvosi, gyógyszerészeti könyv.

Mind a kortársak, mind a későbbi kutatók nagy elismerését váltotta ki Kováts a Magyar patika című, kétkötetes munkájával, 1835-ben. A nagy hagyományokra visszatekintő üveskönyvek, diszpenzatóriumok gyógyszerkönyvek), illetve farmakopeák hivatalos gyógyszerkönyvek) elegye ez a rendkívül figyelemre méltó mű. Az addig megjelentetett magyar nyelvű füveskönyvektől annyiban különbözik, hogy valóban elsőként tartalmazza a növényeken kívül az állati és az ásványi eredetű patikai alapanyagokat. A gyógyszerkönyvekhez pedig annyiban hasonlít, hogy pontosan leírja a gyógyszerkészítés menetét az orvos recipéje alapján. Figyelemre méltó az a törekvése, hogy kizárólag „a magyar földön, úgymint Magyar és Erdély-országban termő termesztmények […] vétettek fel magyarul az értekezés tárgyául” i. m. XXX). A munka összeállításával és széles körben való terjesztésével a színvonalas egészségnevelést, egészségügyi felvilágosítást is kívánta szolgálni; a terjedelmes, ajánlásként megfogalmazott cím is erre utal. A bevezetés egyik sorában egyértelműen kimondja, hogy feleslegessé akarja tenni a falusi kuruzslók, javasasszonyok és borbélysebészek „csodaszereit”, a vásárokon árusított panaceáit. Az első kötet teljes egészében az egyszerű gyógyszerekkel „egyes vagy simplex orvosságok”) foglalkozik, vagyis magyar nevük betűrendje szerint megtaláljuk a növényi, állati és ásványi alapanyagból készíthető szerek leírását. Egy-egy címszó a Kováts által ismert valamennyi magyar elnevezéssel kezdődik – tehát a népies neveket is összegyűjtötte –, feltünteti természetesen a latin és a német hivatalos nevet is, majd az anyag bemutatása, legfontosabb
tulajdonságainak leírása következik, végül az abból készíthető gyógyszereket ismerteti a szerző. Nézünk néhány példát. A scorzonora officialis magyar nevei a következők: bakszakáll, sárga bakszakáll, viperafű, bakfű, kakukk saláta, téli saláta, kígyómarást gyógyító fű; a thymus officinalis: kerti kakukkfű, olasz kakukkfű, balzsamfű, timian, démutka, kerti temjenfű, tímusfű stb. Eszerint fontos segédletül használhatjuk régi gyógynövényes könyvek, receptek szövegeinek pontosításához, értelmezéséhez. A népies nevek ismeretének fontosságát Kováts külön kiemeli az előszóban. Igen érdekes és gazdag a gyógyszerformák meghatározása is: főzet, forrázat, korty, nyelet, nyalat, nyaladék, cseppecskék, orvosi bor és ser, herba thea, pogátsák, lapdátskák, falat, rágicsa, táblácskák morsuli), por, kenet, szellem spiritus), borongató, kenet, kenő, pára vapor), szagló odoramentum), valóság essentia) stb. A második kötet jelentős terjedelmű részét a „készítmény vagy praeparatum orvosságok”-nak szentelte, vagyis az összetett gyógyszereknek. Ez a rész is bővelkedik az érdekes, mai fülnek nemegyszer furcsa vagy mosolyra késztető kifejezésekben: a kihúzat = extractum, valóság = eszencia v. tinctura, csepegett víz = aqua destillata stb. Ezután következnek a „különleges”, érdekes és értékes adalékokat tartalmazó fejezetek: 1. Milyen betegségre mit kell rendelni? Számos érdekes betegségelnevezést találunk itt is, például: húrosság = sérv, havasság = hypochondria, gyermek letétel ellenében = vetélés ellen, folyosó = reuma,
gerinckórság = rachitis, anyarozskórság = ergotizmus, mirigykórság = scrophulosis stb. 2. Melyik gyógyszer milyen betegségre jó? 3. A szinonim orvosságnevek magyarázata. 4. „Világosító, Némely patikai orvosságoknak régi s’ mostani diák neveik, Magyar értelmökkel együtt”. 5. „Orvosi terhek és mértékek”, vagyis a gyógyszerkészítésnél alkalmazott súlymértékegységek, adagolási egységek ismertetése. Utóbbiból idézzünk ismét néhány kiragadott példát. Némelyik időtálló volt és megmaradt, néhányra az idő folyamán más, jobb kifejezést találtak: szem = granum, kövecs = scrupulus, nehezék = drachma, egyed = uncia, font = libra; majd a speciális patikai mértékegységek: maroknyi = manipulus, csipetnyi = pugillus, pint = mensura, kanálnyi = kochleare, csepp = gutta stb. A kötet hatodik fejezetében táblázatos formában tekinthetjük át az alapanyagokat: az anyag nevét latinul és magyarul közli, majd következik kémiai leírásuk, tulajdonságaik, a felsorolás rendje „ától cettig”, azaz az Acetum concentratumtól a Zincum
sulfuricumig. Az utolsó fejezet címe Számszer – egy elfeledésre ítélt szóalkotás –, amely nem más, mint a névmutató.
Közel 300 olyan tudós nevét tartalmazza a felsorolás, akiknek a munkái alapján dolgozott, írásaiból idézett Kováts, az ő
szavaival: „innét Historia Literaria Medicát, vagyis Orvostudományi Történetet is tanulhatni” i. m. XXX). A fentebb idézetteken túlmenően nézzünk még néhányat a szóalkotásaiból, például: phaenomen helyett a jelenség v. tünet szavakat, az urina helyett a vizeletet, metallum helyett az ércet, a minerale helyett az ásványt használta. Természetesen olyan szavakat is próbált elfogadtatni, amelyek életképtelenek voltak, ezeket a
köznyelv és a szakmai nyelv egyaránt kivetette magából. A retorta nem lett görbetök, a medicus doctor nem lett orvosnagy, pedig a hadnagy, násznagy, várnagy mintájára Kováts ezt találta megfelelőnek. Ő alkalmazta először a szer kifejezést a medicamentum helyett, mégpedig a debreceni nyelvjárás
alapján „a betegség ellen szert vettem be”). A szer szó alapján még egy sor kifejezést próbált létrehozni és elfogadtatni: a patikárius megnevezésére alkotta a szer-ács kifejezést, több mesterség gyakorlójának nevéhez hasonlatosan, például: takács, szakács, kovács. A patikáriust szer-árosnak is próbálta nevezni, a vásáros vagy boráros mintájára, esetleg szer-tárnoknak, a patikát pedig szer-tárnak a pénztár, levéltár szavak után.
A szóalkotás terén tehát hasonló, dilemmákkal, sikerekkel és
kudarcokkal kísért utat járt be, mint kortársai vagy a későbbi „nagy nyelvújító nemzedék” tagjai. Összegezve a Magyar Patika értékeit kimondhatjuk, hogy értékes gyógyszerészeti kézikönyv, népnek szóló hasznos egészségügyi felvilágosító irodalom, és végezetül a szakmai nyelv kincsesbányája mind a
kortársak, mind az utókor kutatói számára. Forrás: Kapronczay Katalin - Kováts Mihály érdemei az orvoslás és más természettudományok magyar
nyelvűvé tétele érdekében)

A termékeink között ritka, egyedi könyveket, nyomtatványokat, könyvkötészeti szempontból különleges darabokat és kéziratokat talál.