Makkai Sándor: Sárga vihar I-II. Génius kiadás 1936

Makkai Sándor: Sárga vihar I-II. Génius kiadás 1936

Az egyik kötet gerincborítója sérült

• Makkai Sándor Magyarország történelmének egyik legtragikusabb időszakát:
  a tatárjárást örökítette meg. A fordulatos, mozgalmas cselekményű
  regény főhőse ezúttal is IV.Béla, a vívódó, szorongó lelki alkatú fiatal
  uralkodó, aki terveivel, határozataival és országátalakító
  elképzeléseivel csaknem mindig magára marad, ellenérzést ébreszt
  környezetében, de néha az ország egészében is. A sorozatos kudarcok
  (főként a kunok elleni lázadás) csak növelik magányosságát, s félelmét:
  Azt a végzethitet amely szerint őt közeli halál fenyegeti. Muhi
  pusztáról, a vesztes csatából hűséges emberei mentik meg. Életben maradt
  tehát, minden jóslat ellenére, s a tatárdúlás után „második
  világalapítóként” óriási energiával és nagyszabású tervekkel fog hozzá
  az ország újjáélesztéséhez – most már a benne hívő főurak támogatásával
  és segítségével. IV.Béla története így egybefonódik a tatárjárás
  mozzanatainak leírásával, az elpusztított ország életének rendkívül
  szuggesztív, megrázó erejű ábrázolásával – a korszak hiteles és érdekes
  társadalmi-történelmi rajzával.

• . / Részlet a könyvből:

"Hajnal óta szakadatlan egymásutánban érkeznek az emberek a királyi

kancellária várótermébe. A tárt ablakokon harsogva dől ki a lárma. Senki

se kíméli a tüdejét. Szenvedélyes szóvihar csapkodja a kancellár

ajtóját.

A zárt, érclemezekkel borított szárnyas ajtó előtt, jobbról-balról két

fegyveres őr áll. Szemük a megszokás közönyével nézi az urak izgatott

kavargását. Így megy ez napról-napra. Mióta Béla király csak a

kancellárokon át intézi a dolgokat, mindenkinek tízannyi a baja, mint

régen, mikor még bárki élőszóval magának a királynak mondhatta el.

Eleget híresztelték, hogy ez a hivatal az ügyek gyorsabb

lebonyolításáért keletkezett, de a valóságban csak megsokszorozta az

időt is, az ügyeket is. Még nem volt példa reá, hogy valaki meg lett

volna elégedve a döntéssel, amit itt kapott. A királyt pedig

országszerte gyalázták miatta, hogy elzárkózik- az igazságot keresők

elől s prédájául veti őket a kényük-kedvük szerint ítélkező

tisztviselőknek. Így a kancellária váróterme naponként szenvedélyes

jelenetek színhelye volt. A befelé igyekvők a türelmetlenségtől, a

kifelé jövők az elégedetlenségtől ordítoztak."