A világirodalom legszebb elbeszélései az ókortól a XX. századig I-III.

I.-III. kötet, 390 Ft./db.

• I. kötet:
  A PARASZT PANASZAI (Dobrovits Aladár) 5
  HÉRODOTOSZ: Kürosz és Tomürisz. Püthiosz (Szabó Árpád) 17
  APULEIUS: Ámor és Psyché (Révay József) 25
  LONGOSZ: Daphnisz és Khloé (Détshy Mihály) 54
  APOLLONIUS KIRÁLYFI ( Révay József) 108
  PO HSZING-CSIEN: Egy léha nőcske története (Viktor János) 147
  MICSICUNA ANYJA: Az ökörnyál-naplóból (Philipp Berta) 159
  AZ EZEREGYÉJSZAKA MESÉIBŐL: A szabó története: a bagdadi borbély (Honti Rezső) 167
  A PAPAGÁJ HETVEN MESÉJÉBŐL: A papagáj tizenkilencedik meséje (Töttössy Csaba és Tellér Gyula) 180
  AUCASIN ÉS NICOLETTE (Tóth Árpád) 183
  A GESTA ROMANORUMBÓL: Gergely, aki anyját vette feleségül (Boronkai Iván) 212
  BOCCACCIO: Puccio testvér vezeklése (Révay József) 224
  HEINRICH VON KLEIST: A chilei földrengés (Szabó Ede) 229
  ALEKSZANDR PUSKIN: A pikk dáma (Trócsányi Zoltán) 241
  HONORÉ DE BALZAC: Az ismeretlen remekmű (Réz Ádám) 264
  PROSPER MÉRIMÉE: Mateo Falcone (Réz Ádám) 286
  EDGAR ALLAN POE: A kút és az inga (Babits Mihály) 297
  NYIKOLAJ GOGOL: A köpönyeg (Makai Imre) 310
  THEODOR STORM: Erdei tó (Szász Imre) 337
  GOTTFRIED KELLER: Falusi Rómeó és Júlia (Ottlik Géza) 362
  GUSTAVE FLAUBERT: Irgalmas Szent Julián legendája (Lányi Viktor) 425
  JEGYZETEK 447
  
  III. kötet:
  STEFAN ZWEIG: Ráhel perbe száll Istennel (Gottschlig Ferenc) 5
  VALÉRY LARBAUD: A kisbalta (Szőllősy Klára) 18
  JAMES JOYCE: Ellenfelek (Papp Zoltán) 37
  IVAN OLBRACHT: A pecér meg a kutya (Rubin Péter) 46
  FRANZ KAFKA: Egy falusi orvos (Gáli József) 65
  D. H. LAWRENCE: A porosz tiszt (Réz Ádám) 87
  CATHERINE MANSFIELD: A boldogult ezredes leányai (Szőllősy Klára) 107
  MIROSLAV KRLEZA: Az V/B barakk (Csuka Zoltán) 127
  ISAAK BABEL: a "Lovashadsereg" című elbeszélésciklusból (A levél - Gedali- Dolgusov halála) (Wessely László) 142
  FRANCIS SCOTT FITZGERALD: Menyegző (Árkos Antal) 159
  GIUSEPPE TOMASI DI LAMPEDUSA: Lighea (Gábor György) 177
  WILLIAM FAULKNER: Aszályos szeptember (Osztovits Levente) 201
  ERNEST HEMINGWAY: Bérgyilkosok (Máthé Elek) 212
  MIGUEL ANGEL ASTURIAS: Bikatánc (Huszágh Nándor) 221
  ERSKINE CALDWELL: Böhöm-Nagy Beechum (Vámosi Pál) 264
  ILIASZ VENEZISZ: Antigoné (Moravcsik Gyuláné és Dimitri Tzortzisz) 268
  MIHAIL SOLOHOV: Emberi sors (Makai Imre) 279
  ARTUR LUNDKVIST: Parasztdráma (Bisztray György) 308
  GELLÉRI ANDOR ENDRE: A szállítóknál 322
  EMILIJAN SZTANEV: A baracktolvaj (Juhász Péter) 329
  JUAN BOSCH: Manuel Sicuri, az indián (Gödrös Vera) 371
  ALBERT CAMUS: A vendég (Antal László) 389
  RANKO MARINKOVIC: Őrmesteri csillagok (Csuka Zoltán) 401
  FUKAZAVA HICSIRÓ: Zarándokének (Szenczei László) 419
  CAMILO JOSÉ CELA: A narancs a tél gyümölcse (Tabák András) 447
  JUAN RULFO: Anacleto Morones (Kürti Pál) 453
  JEGYZETEK 465

Átvehető Siófokon, vagy postázom.

Kérem tekintse meg a többi termékem is, összevont vásárlással jelentős postaköltséget takaríthat meg.

"A világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak. Csakhogy akkor még nem hívták »irodalomnak«. Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráit illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve..." (Babits)
Egy válogatásban bemutatni a novellát, úgy, hogy a vállalkozás a legkülönbözőbb szempontoknak megfeleljen - hogy bemutassa mindazt, ami előzménynek tekinthető: a görög és latin műveltséggel érintkező perzsa, indiai, arab elbeszélésgyűjtemények egy-egy darabját, magát a görög és latin elbeszélő prózát, a középkori fabliau-t, az európai és kisázsiai fejlődéstől függetlenül létrejött távol-keleti elbeszélést, s a modern novella megteremtőjétől, Boccacciótól a ma élőkig, a reneszánsztól a XX. századig feltérképezze a novella egész világföldrajzát, úgy, hogy egyszerre adjon képet az irodalomtörténet korszakairól, tükrözze a többé-kevésbé elfogadott értékrendet s az ettől gyakran (és szükségszerűen) eltérő nemzeti értékskálát is reprezentálja, reménytelen vállalkozás, hisz csak ez utóbbi két követelmény is kibékíthetetlenül áll szemben egymással, lévén hogy a legnagyobb irodalmakból magasabb színvonalú gyűjtemény állítható össze, mint a nemzeti irodalmak összeségéből. Igaz viszont, hogy egy ilyen válogatás nem képviselné azt az "egységes, összefüggő folyamatot, egyetlen hatalmas vérkeringést", amelynek minden nemzeti ága, legjobb képviselőivel, része ennek a folyamatnak, érintkezik vele és reprezentálja.
E közhellyel, hogy ilyen gyűjteményt csinálni reménytelen vállalkozás, szemben áll a gyakorlat: antológiák születnek, mert szükség van rájuk. Novellaantológiák is. Se szeri, se száma az ilyen átfogó válogatásoknak, mint a mienk, a legszélesebb skálában a két véglet: a tudós válogatás és az impresszionista között. Mit tehet a szerkesztő egy ilyen nagy példányszámú, "standard" kiadványnak szánt antológia esetében, mint az, amelyet az olvasó kezében tart? Igyekszik az egyes irodalmakat előbb úgy venni, mintha külön antológia készülne mindből, s az irodalom történetének a fonalát szépen felgombolyítani, mintha szöveggyűjteményt készítene. A kialakult értékrendet nem megsérteni, mindha disszertációt írna. S amikor ilyenformán előállt a megengedettnél két-háromszor terjedelmesebb anyag, megpróbálja csökkenteni. Pontosabban: csökkenti, számtalan menetben. Úgy, hogy minden követelményt megsért. A térkép helyett tájékozódási pontok maradnak, a történeti fonal elszakadozik, az irodalomtörténetiség súlyos sérelmet szenved. A sérelem elkövetésében magyarázhatóan, de védhetetlenül, ha úgy tetszik, önkényesen, de elkerülhetetlen most már a szerkesztő ízlése az eszköz. Mert ha már nem lehet teljes - és lehet-e egyáltalán teljes egy antológia? -, adjon csak valamelyes eligazítást, vázlatot műfajról, korokról és nemzetekről, és legyen szép, jó, megrázó, emlékezetes olvasmány. Erre törekszik ez a válogatás is, amely kezdve az elbeszélő próza legrégibb ismert alkotásaival, a négyezer éves óegyiptomi A paraszt panaszai-val hetvenhárom elbeszélést, illetve novellát tartalmaz: a régebbi korokból tizenhármat, a tizenkilencedik század elejétől napjainkig hatvanat. Nem tesz egyenlőségi jelet az egyes irodalmak közé, de igyekszik, ha és ahol a színvonal sérelme nélkül ez megoldható, minél több irodalomból válogatni, s képviseltetni a később felvirágzott irodalmakat is. Egyezően a hasonló célkitűzéssel készült, ugyancsak az Európa Kiadónál megjelent A világirodalom legszebb drámái és A világirodalom legszebb versei című antológiákkal.