Janikovszky Éva: Az úgy volt...

Janikovszky Éva: Az úgy volt...

"Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem
esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általán
tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért
mondtam, hogy semmi." Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor
kerül olyan helyzetbe, hogy "semmi-szerű" választ ad, pedig... például
ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem
tudja, pedig... az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette
volna, ha olyan unokája lenne, mint ő... Vagy ha a kislány, akivel jó
volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy
tesz, mintha nem hinné el, hogy írt.

Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé
is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az
újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe
találó rajzai humorukkal a kamaszság komikumát és líráját teszik még
érthetőbbé, szeretetre méltóvá.