Nagy László Adok ​nektek aranyvesszőt Összegyűjtött prózai írások

Nagy László Adok ​nektek aranyvesszőt Összegyűjtött prózai írások

Ritkán ​írt Nagy László prózát, s amit írt, az is többnyire költői
próza. Vagy érvelés, magyarázat a költészetről, a művészetről: a
magáéról, a másokéról és a népek közös, névtelen kincseiről. Meg
értelmezés az életről, az életéről, a maga alkotói és fordítói
műhelyéről. És a küldetésről, amit csak a kora egészét vállaló és átfogó
poéta teljesíthetett:

„… minden igazi versből sugárzik, vibrál a küldetés. Izgat, vagy
lázít a jóért, pörlekedik a rosszal, és elfogult mindig. Nyugtalanul
elégedetlen másokkal és önmagunkkal. Akár komor, akár pajkos, embereit
fejez ki folyton. S mert rámutat az embertelenre, elkészíti helyét az
emberinek… Fél-szárnyú madár a költészet, ha nincs közönsége. Ezt
alázattal mondom, de kihívó meggyőződéssel állítom, hogy költészet
nélkül nem jut el az ember az eszményi jövőbe, amiről nemcsak a költők
álmodoznak. Költészet nélkül csak fél-szárnyú lenne az emberiség.”

Szegényebbek lennénk e kis kötetben összegyűjtött írások nélkül.
Mert e vallomások és jegyzetek szerves részét alkotják a Nagy László-i
életműnek.Az eredeti védőborító kicsit sérült