Sütő András A ​lőtt lábú madár nyomában

Sütő András A ​lőtt lábú madár nyomában

A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt
kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az
anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját,
jelenét és jövőjét.

„Azt gondoltam – írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve –:
örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot
nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves
szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi
jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett
anyanyelv.

Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket.

Nem így történt.

Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek
krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az
öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az
emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt
az együvé tartozásnak.”

Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a
Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet
bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért
emel szót a „fehér torony” lakója.