Sütő András Az ​Idő markában

Sütő András Az ​Idő markában

Sütő ​Andrást szép erdélyi nyelve, a romániai magyarság sorsáért
tevékeny indulata, a híd-szerep vállalása egyik legismertebb,
legkedveltebb írónkká avatta. Elbeszélő műveit, színjátékait, esszéit
nagy gyönyörűséggel olvassuk.

Mestereiről, barátairól, sorstársairól úgy emlékezik meg, hogy
személyes emlékeiben, önéletírásszerű visszapillantásain, vallomásaiban
egy ország gondja-baja, jelene és múltja is tükröződik, sőt jövőjére is
nyílik ablak. Esszéi, úti tűnődései minden mondatukkal arról
tanúskodnak, hogy Velencében éppúgy, mint Teheránban, Weimarban éppúgy,
mint Rómában, mindig hazagondol, mindig megmarad annak a tájnak és
emberi közösségnek elkötelezettségében, mely útjára bocsátotta.
Ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött – ahogyan ő maga
írja –, más szóval: a mezőségi asszonyok ősi példája szerint, az úti
reménységgel együtt magával vitte otthoni fonnivalóját is.

A kötetben a Nagyenyedi fügevirág és az Évek – hazajáró lelkek című
nagy sikerű könyveiből válogatott esszéit, cikkeit, naplójegyzeteit
adják ki újra, a legjelentősebb színházi tárgyú beszélgetésekkel
kiegészítve az előbbieket.