Sütő András Engedjétek ​hozzám jönni a szavakat

Sütő András Engedjétek ​hozzám jönni a szavakat

Ki ​láthatna el a bölcsőig, amely létünk hajnalán a nyelvünket ringatta?
Ki mondhatná el, hogy látta őt pólyás korában, ajkán az első szavak
gyöngygügyögésével? Már Balassi Bálintot is sebhelyes katonaként vette a
karjába. Már vasszögekkel veretett Jézust siratott, hazának,
jobbágyainak sorsán kesergett, tatárjárást, törökdúlást átkozott. És nem
volt egyetlen pihenő vasárnapja.

Mert habsburgot átkozott, szabadságharcot harsogott, vereségeket és
felnégyeltetés siratott, mindenesünk volt a közönyös ég alatt,
hajnalanta virrasztások pirosszemű pesztonkája.

Senki sem láthatta őt bölcsőben, de csecsemő-arcát bárki fölidézheti
magának, ha lehajol egy cseppet. Nem a földig, nem az alázatig. Hanem
ahol egy gyermek keze repdes szülői kéz után. Induljatok el vele az
anyanyelv ösvényein, és meglátjátok a bölcsőt, amelyért a Kőrösi Csoma
Sándorok hasztalan keltek halálig tartó vándorútra.

Akik kiléptek önmagukból, egyedül a gyermekkel jutnak vissza az
egyetlen lehetséges otthon égtájai alá, a gyermekkel, aki anyanyelvének
ösvényein elindulva testvérnyelvek, testvérnépek, humánumának közös
tereitől küldheti majd köszönetét az egyetlen lehetséges indíttatásért a
bölcső felett virrasztóknak. Mit csináltál a rád bízott talentumokkal?
Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében. Ahány szóra váró
gyermek a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben.