Szubjektív Újbuda

Szubjektív Újbuda

Ha a helytörténet szót halljuk, akkor a legtöbbünknek egy félhomályos kiállítótér jut az eszébe, ahol régi használati tárgyak, bútorok és megsárgult fotók segítségével idézik meg egy település múltját.

Egy családi összejövetelen, vagy egy baráti társaság kocsmai beszélgetésén elhangzó régi történetek, anekdoták hallatán viszont eszünkbe sem jut, hogy a jelenlévők mind helytörténészek, hiszen egy hely múltjáról is mesélnek, ahol a család él, vagy ahol a jelenlévők a gyerekkorukat, diákéveiket töltötték.

Globalizált világunkban viszont szinte teljesen mindegy hol élünk, hiszen mindenhol ugyanazok az üzletláncok és világmárkák vannak jelen, ugyanazokat a filmeket nézzük a mozikban, miközben az egyenchipset majszolva a „tök” egyforma fast fashion ruhánkra cseppen az egyenszósz.

S valójában a környezetszennyezés vagy a klímakatasztrófa mellett a fenti kulturális katasztrófa is globális probléma. Éppen ezért nem véletlen, hogy egyre több ember számára válik egyre fontosabbá a lokalitás, egy adott helyhez való kötődés. Amely nem csak a helyi zöldség és a gyümölcs vásárlása, vagy a szelektív hulladékgyűjtés terén jelentkezik, hanem a helyi ízek, illatok, hangulatok, pletykák, szokások és hagyományok, azaz a hely történetének az ismeretére és annak gyarapítására is igaz. Ugyanis a világfalu csak egy konstrukció, nem egy belakható tér, amelynek minden szegletét ismerjük. A belakható tér emberléptékű, amely lehet egy falu, egy kisváros, vagy egy nagyváros része: egy kerület, egy negyed, amelyet az egyén a magáénak érezhet, hiszen rengeteg emlék köti hozzá.

A könyvön keresztül megelevenedik a XI. kerület közelmúltja, úgy ahogy azt az utca embere megélte.