Konsztantyin Szimonov: Magánélet-trilógia 1-3. (#60)

Európa Könyvkiadó, 1981

893 oldal

1. Négy lépés

Az író Az úgynevezett magánélet című trilógiájának első könyvében, a Négy lépés-ben hősének, Lopatyin haditudósító őrnagynak háborús élményeit, gondolatait, visszaemlékezéseit örökíti meg. Arra a kérdésre, hogy ugyan ki is hát ez a Lopatyin, Szimonov így válaszol: "Lopatyin minden utazása, minden találkozása nagyon szoros kapcsolatban van az én benyomásaimmal, az én utazásaimmal, az én találkozásaimmal. De ő más nemzedék tagja, más az életkora, egyes vonásai közel állnak a szerzőhöz, más vonásai nem. Mindenesetre különös gonddal és teljesen tudatosan elválasztottam a szerzőtől. Igyekeztem megformálni egy másik nemzedék tagjának önálló jellemét. Hogy ez mennyire sikerült, természtesen nem az én dolgom megítélni.

2. Húsz nap háború nélkül

Szimonov, a nemrég elhunyt kitűnő költő és író több mint húsz évig dolgozott Az úgynevezett magánélet című trilógiáján, amelynek második könyvében a Húsz nap háború nélkül-ben tovább kíséri hőse, Lopatyin őrnagy sorsát. Figyelme a frontesemények mellett főként a hátország, a hátországban élő emberek problémáira irányul. A sztálingrádi csata utáni húsz napban Lopatyin a fronttól távol élő művészek körében forog, aztán egy hadiüzem munkásaival találkozik, s itt ébred rá, hogy eddigi írásaiból hiányzik valami: az egész nap háborús hétköznapjainak és hősi helytállásának bemutatása.
A háború durván beleszól az ember magánéletébe, így Lopatyinéba is. Házassága zátonyra fut, s bár a hírnév időközben mint írónak is szárnyra kapta a nevét, a jövőt egy bontakozó szép szerelem ellenére sem tudja világosan maga elé képzelni. Aztán egy újabb riport-úton a németektől visszafoglalt területen közvetlen életveszélybe sodródik, s érzi, tudja, hogy életének egy jelentős szakasza végleg lezárult.

3. Többé nem látjuk egymást

Az úgynevezett magánélet című Szimonov-trilógia befejező része a Többé nem látjuk egymást. A szerző tovább kíséri hősét, Lopatyin őrnagyot kalandos, olykor életveszélyes útján. A naptár 1944-et mutat. A háború még folyik, de a helyzet a frontokon merőben megváltozott. A szovjet csapatok elérték az államhatárt, és első egységeik már Kelet-Poroszország földjén járnak. A reménykedés időszaka ez, a frontokon és a hátországban is mindenki a békés jövőről álmodik, bár még arat a halál, sok ember álmait, reményeit zúzza szét ostobán, értelmetlenül. Lopatyin is megsebesül, de aztán fölépül, magánélete rendeződik, aztán egy új parancs nyomán elesett barátja után ismét a frontra indul, hogy befejezze a hősi halált halt riporter cikksorozatát. A mindvégig őszinte hangú, pátosztalan írás nem csupán érdekes háborús dokumentum, hanem egyben lebilincselő lélektani regény is.