Raoul Renier: Setét álmok

Dolmen Könyvkiadó, 2003

291 oldal

Raoul Renier: Setét álmok

(Sötét Mersant világa 5.)

Végre egy újabb Renier könyv a boltokban! - mondják sokan, akik szeretik az írót. Ámbátor állítólag három fajta ember él a földön. Van, aki szereti Renier-t olvasni, mások pedig nem, és vannak, akik csak most fogják megkedvelni. A fanyarszívű cinikus könnyen kijavíthat engem, és mondhatja, hogy vannak olyanok is, akik ezentúl sem fogják dicsérni.
Remélem, hogy nem így van.
Igaz, ami igaz, ezek a karcolatok az európai sötét középkort mutatják be "némi" fantáziával fűszerezve és kétségtelen, hogy az író nem szépít a valóságon. Ugyan miért is tenné? Vajon a múzeumok vitrinjeiben kiállított tárgyak, azok szépítik-e a múltat, vajon a festők ecsetjei mit ábrázolnak a történelmünkről. Hangtalanul bár, de elmondják titkukat.
Hogy mit várhat a tisztelt olvasó ettől a könyvtől? Borzongást, egyedi hangulatot, meghökkentő fordulatokat, a szereplők részéről egy nagy adag intrikát, gyarlóságot, hatalomvágyat stb., egyszóval mindent, ami a sikerhez kell. Mindazonáltal nem pusztán könnyű felhőtlen szórakozást ígérnek ezek a lapok, és a gyengébb idegzetű olvasóknak csak óvatosan merem ajánlani. Szerencsére azonban elmondhatom, hogy az olvasólámpa fénye mellett, még marad kapaszkodó a megnyugtató valósághoz, ugyanis a történeteket átszövi a humor, amely felszabadít a mondanivaló kősúlya alól.