Eva Lips: Könyv az indiánokról

Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1960., félvászon, 385 oldal, 20 cm x 15 cm, fekete-fehér fotókkal, illusztrációkkal.

Másfajta indiánkönyv ez, mint amilyet gyermekkorunkban olvastunk: nem kiagyalt történet, melynek hőse a „fehér” ember, akinek kalandjait az indián törzsek életéből vett igaz vagy kevésbé igaz részletek, az indián nyelvjárásokból ellesett néhány helyesen vagy tévesen alkalmazott kifejezés és a véres vagy vértelen rémtörténetek tesznek „érdekessé”. A mi könyvünknek kétfajta hőse van: az indiánok és a valóság. S mert sok mindent csak úgy magyarázhatunk meg, ha megkeressük keletkezésének okát, így hát ebben a könyvben is ezt a módszert követjük.

Aki idegen népek és főként indiánok között élt, aki a néprajzot választotta élethivatásául, annak előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy tulajdonképpen csak két lehetőség áll nyitva számára, olvasmány útján megtudni valamit az indiánokról: az egyik lehetőség, a tudományos szakirodalom tanulmányozása, a másik a kiagyalt történetek elolvasása, amelyekben gyakran rendkívül ingatagon kapcsolódnak egymáshoz a tények és a képzelet termékei. Az igazi indiánbarát – pedig de sok akad népünk fiai között! – a nyelvi és tárgyi nehézségek miatt gyakran el van zárva az amúgy is nehezen hozzáférhető szakirodalomtól, s ama „másik” könyvek olvasása, bármily vonzók legyenek is, épp napjaink immár igényes olvasójában kielégítetlen érzést hagy hátra, mely ehhez a kérdéshez kapcsolódik: „Végül is most már mi igaz és mi nem?”