Richard Wagner: A ​nürnbergi mesterdalnokok

Wagner Ring Alapítvány, Budapest, 2002. fűzött keménykötés, 293 oldal magyar-német, 25 cm x 18 cm, szövegkönyv. Fekete-fehér fotóval, illusztrációval, több kihajtható és egy kivehető melléklettel.

Wagner bármely operájával is találkozzék pályája során egy énekes, egy karmester, vagy éppen egy rendező – biztos, hogy nem mindennapi megmérettetésre kell felkészülnie. E művek egy zseniális, prófétikus szellemű alkotónak a totális színház megvalósítására tett monumentális kísérletei, amelyekkel foglalkozni mindig óriási kihívást, szellemi kalandot, ugyanakkor rendkívüli akaraterőt, alázatot és kitartást igényló munkát is Mintha egy hegymászó a világ Iegmagasabb hegycsúcsait akarná megmászni és most is magasodik előttünk az ernberi szellem, a világ művészetének egyik csúcsteljesítménye, a Nürnbergi mesterdalnokok.

Hogyan lehet egy meghitt istentisztelet alatt, korál éneklése közben, szépen, tisztán, visszafogottan szerelmet vallani, - azalatt a pillanatnyi csönd alatt, míg a hívők a strófa végén újra lélegzetet vehetnek - hogyan lehet pillantásokkal, zárt ajakkal a tekintet mindent eláruló kérdésével, boldog igenlő válaszával szerelmet esdeni és kapni?! Az örök és szétválaszthatatlan szerelem templomi esküje ez ...
Ezzel a lírai bűbájjal (mely templomban akár frivol is lehetne) „Zeichen und Augenspiel"-lel kezdődik Wagner egyetlen - de milyen! - vígoperája. Tele humorral, ötlettel, elmés szójátékkal és mély humanista emberi tartalommal, no meg emberismerő „gonoszság-tükörrel", még akár bosszúteli tömegverekedéssel is ...
De, felebarátaim, higgyétek el, a középkorban, meg a végén is emberek éltek! A boldogságért akkor is meg kellett harcolni - még ha nem is karddal, hanem versenydallal - és milyen csodálatosan örömteli széppel! Mégis imigyen mondja Madách: „Legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak." És ez sorsszerűen éppen a legnagyszerűbb ember, Hans Sachs (a vesztes?) poharába cseppen ... Wagner szavaival: „Az egész élettel csak egyet lehet elnyerni, a kedély nyugalmát a lemondásban." Mégsem resignatio ex! Hisz itt valami nagyszerű emberi, az értékes régit az értelmes újjal egybeötvöző bölcs felemelkedés hallható.
Generációk összebékülése ez. Kevés rá a humanista szó. Elég ha csak annyit mondunk: drága Sachs! (Keresd meg Őt barátaid között!)
Emberségről szól e mű. Szeretettel olvassátok, hallgassátok Ti mai emberek! És, hogy mindez magyarul is gyöngyözik, dicsérjétek BLUM TAMÁS ötletes, leleményes szakszerű művészi fordítását a ritka szép sorok pergetéséért, mely most jelenik meg könyvben először. A széli dallamokra vigyázzatok, a wagneri dallamháló a szöveget tenyerén hordja. Így kerek az egész!