Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje (1956)

Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1956, vászon, 217 oldal, 17 cm x 12 cm, fekete-fehér illusztrációkkal. A védőborító néhány helyen szakadt.

"Parmeniában, azon a földön, amelyet ma Bretagne-nak hívnak, élt egykor egy Riwalin nevű fejedelem. Igen fiatal volt, szép termetű és gazdag, bőkezű, illedelmes, hűséges és vitéz, így azután példaképe lehetett valamennyi lovagjának.
Ám szerette volna, ha erényei még tovább pallérozódnának. Ezért felkerekedett, hogy elutazzon Marke királyhoz, aki Cronwall és Angolország ura volt.
Esztendeig akart Marke híres udvarában időzni. Parmenia kormányát hűséges marsalljára, Rualra bízta. Azután felkészített egy hajót és nekivágott a tengernek, tizenkét lova kíséretében. Tintajolnál ért partot, Cronwall tartományban."
E sorokkal kezdi könyvét Günter de Bruyn, a kiváló német író, amelyben újra elbeszéli Trisztán parmeniai királyfi és Izolda ír királylány szerelmének szomorú történetét.
Az évszázadok óta ismert legendát a középkor nagy költője, Gottfried von Strassburg énekelte meg töredékekben maradt, 20 ezer soros eposzában.
Hogyan ismerkedett meg a két fiatal egymással, a nevében is boldogtalan végzetét hordozó Trisztán és az aranyszőke hajú Izolda? Miképpen ürítették ki a legyőzhetetlen szerelmet ébresztő varázsitallal teli poharat? Hogyan próbálták legyőzni érzelmüket, s miért nem lehettek egymáséi életükben?