Jean Hatzfeld - A bozótvágó kések évszaka

Jean Hatzfeld - A bozótvágó kések évszaka

A képeken látott állapotban.

A matrica rajta nem opció. Egy könyvről van szó.

„Az ​öldöklés évszakában korábban keltünk a szokásosnál, jól belaktunk
hússal, aztán fölmentünk a focipályájára, úgy kilenc vagy tíz óra körül.
A főnökök lehordták az elkésőket, utána mindjárt elindultunk a
támadásra. Az egyes számú szabály az volt, hogy öljünk. A kettes számú
szabály – hát az nem létezett. Nem volt ez egy bonyodalmas szervezés.”
Így emlékezik vissza a ruandai népirtás egyik aktív résztvevője az
1994-ben történt eseményekre, az afrikai történelem egyik legnagyobb
tömegmészárlására, amikor is az ország lakóinak többségét kitevő hutuk
három hónap alatt mintegy 800.000 tutszit gyilkoltak meg, miközben a
világ nagyhatalmai lesütött szemmel, de némán álltak. A neves francia
újságíró és haditudósító, Jean Hatzfeld hátborzongató és megrendítő
dokumentumregényében maguk a gyilkosok vallanak sorozatos rémtetteikről.
A többnyire bozótvágó késekkel és furkósbotokkal felfegyverkezett hutu
parasztok úgy mentek nap, mint nap a mocsárban rejtőzködő tutszik
felkutatására, akárha csak munkába indultak volna. A szisztematikus
mészárlás végét sípszó jelezte, utána következett a fosztogatás, majd a
„jól megérdemelt” pihenés és szórakozás a falu kocsmájában.

Hatzfeld vagy egy tucat gyilkost szólaltat meg, egy baráti banda tagjait, akik a
könyv születése idején már valamennyien börtönbüntetésüket töltötték. A
megdöbbentő nyíltsággal mesélő és cseppnyi bűnbánatot sem tanúsító
elítéltek – akik közül egy sem volt született gyilkos, korábban békés
földművesként élt valamennyi – felváltva mondják el személyes
élményeiket, mozaikszerű elbeszélésükből megrázó kép bontakozik ki egy
minden képzeletet felülmúlóan embertelen világról, ahol a termés alatt
gyűlöletet érlelt a föld, mert nem volt elég nagy két etnikum számára.
Kegyetlen, felkavaró könyv – csak tizennyolc éven felülieknek!