Monográfia Mokry-Mészáros Dezsőről - Idegen világ

Monográfia Mokry-Mészáros Dezsőről - Idegen világ

Ízelítő:https://viragjuditgaleria.hu/downloads/mokry.pdf

• Milyen szellemi közeg tette lehetővé Mokry-Mészáros Dezső, a sokoldalú alkotó kibontakozását? Életműve valóban Csontváryhoz és Gulácsyhoz (Mondrianhoz, Kandinszkijhez) teszi hasonlíthatóvá? Alkalmatlanok-e az olyan jelzők művészetének jellemzésére, mint naiv, primitív, primitivista, spirituális? A Virág Judit Galéria pazar kiadványa Váraljai Anna tanulmányával kimerítően vizsgálja e kérdéseket, és meg is adja rájuk saját válaszait.

A családi háttér és a gyermekkor eseményeinek ismertetésétől a mellőzöttségben telt utolsó évekig lineáris rendben tárul elénk Mokry élete, hazai és nemzetközi kultúrtörténeti adalékokkal és Váraljai folyamatos, értékelő észrevételeivel gazdagon kontextualizálva. A szöveg olyan gördülékeny stílusban íródott, hogy hamar végére jutunk a mintegy 80 oldalnak, amelyet nemcsak a szerző jegyzetei követnek, de a kifogástalan reprodukciók után a köz- és magángyűjteményi oeuvre-katalógus, majd a lappangó művek listája, Mokry kiállításainak jegyzéke és a felhasznált források fellelhetősége szerint rendezett részletes bibliográfia. Így az, akinek számára e kiadvány csupán aperitifnek elég, egyben komplex térképet is tart a kezében ahhoz, hogy merre induljon tovább a művész univerzumának megismerésében.

Mivel sokszor előfordul, hogy különféle körülmények nem teszik lehetővé a képzőművészetek esetében mégoly fontos, megfelelő színvonalú képi reprezentációt a szöveges tartalom mellett, külön öröm Váraljai gondolatainak a teljes tanulmányon átvonuló vizuális megerősítését látni. Például az ifjú Mokrynak a növénytan és a mikroszkopikus világ iránti érdeklődését szemléltetendő sorakoznak az akkori tudományos művek, atlaszok, botanikai képeskönyvek oldalainak reprodukciói és a művész jegyzetei, rajzai. A művészetnek a tudományos fejlődésre adott reakciójaként értelmezett szecesszió érintésekor összehasonlításként Margold- és Klimt-művek szerepelnek Mokry munkái mellett. Becses kiegészítésül a művész számos fotóját is közlik saját műveiről, kiállítási enteriőrökről, valamint leveleket, újságok és katalógusok címlapjait, de az inspirációul szolgáló filmek, könyvek részleteit is. Némi enciklopédikus felhanggal a művész által a képek folytatásaiként kezelt, ornamentikus képkeretekből is láthatunk gyűjtést.

Az összetett alkotói pálya kibontakozása azonban csak a vadregényes életút tükrében fejthető fel. Így az egyes fejezetek bepillantást engednek Mokry gulliveri kalandjaiba. Megtudhatjuk, hogy első fontos utazása Capri szigetére vitte. Itt olyan szellemi partnerekre talált, mint a száműzött Gorkij, Anna Pavlova prímabalerina és Karl Wilhelm Diefenbach pacifista-életreformer festő. Első kiállítására is Caprin került sor, nem pedig a Művészházban, ahogy az a hivatalos életrajzokban áll. Hazatérése után Rózsa Miklós tanácsára ment Párizsba, hogy művészeti tanulmányokat folytasson. Itt egy kiöregedett tengeri csempésznél szállt meg szenegáli diákokkal, akik megismertették az afrikai zenével, így nem csak a születőben lévő kubizmusba nyert betekintést. Ezt európai túra követte Sevilla, Córdoba, Ostende, Brüsszel és London érintésével – kevésbé az aktuális művészeti irányzatok, sokkal inkább a prehisztorikus emlékek nyomában. További kontinentális barangolások után Julius Eckkel Ceylonra utazott rovarokat gyűjteni, ám felfedezéseit egy idő után magányosan folytatta. „Növényekkel táplálkozott, és fatörzshöz kötözve aludt, így védte magát a gyilkos kígyóktól” – írja Váraljai. Későbbi utazásainak természettudományos motivációi az I. világháború után a teozófiai nézetek iránti elkötelezettségével egészültek ki. Bolyongásairól olvasván új megvilágításba kerülnek archaizáló kerámiafigurái éppúgy, mint a festményein felbukkanó koponyák, istenszemek, Buddhák, pálmafás sivatagok, harasztokkal benőtt, ősi mezők.

Váraljai Mokry élettapasztalataiból, ismeretségeiből levezetett, művészi pályáját felvázoló argumentációja végig logikus, világos. Sokhelyütt illeszt be idézeteket a művésztől: ezek ahelyett, hogy töredezetté tennék a szövegtestet, biztosítják annak spekulációmentes tartalmi koherenciáját. A személyiségére vonatkozó és arra épített, nagyobb ívű következtetések sem rugaszkodnak el az észszerűség talajáról. Csak a szerkesztés kaphatott volna több figyelmet. Előfordul, hogy egy gondosan csiszolt mondat három oldal múlva egészében megismétlődik. Hasonlóan zavaró a szöveg pallérozott nyelvezetétől elütő szóhasználat, amilyen például a művész édesanyjának jellemzésére szolgáló „művészlélek” kifejezés, vagy a Mokryt leíró, erősen megkérdőjelezhető „polihisztor” megjelölés.

A kötet Mokry-Mészáros Dezső kanonizálásának egy lépcsőfokaként pozicionálja magát, joggal. Kétségtelen, hogy a művész – aki az 1931-es Nemzeti Szalon Tavaszi tárlatán 9 képpel szerepelhetett, mégis teljes elfeledettségben élte utolsó napjait – olyan életművet hagyott ránk, amely méltó a kimerítő feltérképezésre. És nem csak önértéke miatt, de a művészet mibenlétére irányuló, átfogó dilemmák próbaköveként is. (mutargy.com)