L. Kovásznai Viktória - Ifj. Szlávics László / László Szlávics Jr.

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett, 1977-ben. Művészeti tanulmányait magánúton folytatta tovább édesapja, id. Szlávics László ötvös-szobrászművész, és Makrisz Agamemnon szobrászművész irányításával. 1973 óta a Százados úti művésztelepen él és alkot. 1995 óta rendszeresen készít a Magyar Nemzeti Bank felkérésére emlékérme terveket. Az 1970-es évek közepétől készült korai szobrait, domborműveit, érmeit realisztikus ábrázolás és a precíz kézműves munka jellemzi. Az 1980-as években feltűnést keltettek kézi munkával acél negatívba vésett verőtővel, az ősi pénzverést felidéző technológiával, kézi veréssel készült érmei. (Madarak, Afrika Széchenyi István, Aradi vértanúk stb.) Az öntött bronz technológiával készült munkáin kubisztikus formavilág jelenik meg. Ezek közül a legjelentősebb az 1990-es évek első felében készült, Vincent van Gogh életművét feldolgozó, 20 darabból álló éremsorozata. Az 1990-es évek második felében, természetes anyagok felhasználásával (csont, toll, kagyló stb.) készültek egyéni hangvételű, az éremművészet határeseteit képviselő alkotásai (Kultikus ős-pénz sorozat). Utóbbiak ellenpontjaként egész sor érmet hozott létre ipari technológiák felhasználásával, ahol az idő - a tárgyban megjelenő mozgás által - mérhető, látható módon jelenik meg (interaktív érmek). A mozgást a szemlélő aktív közreműködése váltja ki. Az ezredforduló óta készült munkáival is az éremművészet határait próbálja feltérképezni, megújítani a műfajt. E tevékenysége hazai és nemzetközi szakmai körökben egyaránt nagy elismerést váltott ki. 2006-ban az éremművészek hazai közössége neki ítélte az első alkalommal átadott Ligeti Erika-díjat. 2007-ben elnyerte a harminc éves jubileumát ünneplő XVI. Országos Érembiennále nagydíját, a Ferenczy Béni-díjat. Még ebben az évben a XXX. Éremművészeti Világkongresszus (Colorado Springs, USA) a két díjazott művész egyikévé választotta. Sajátos kisplasztikáiban több esetben használt talált tárgyakat melyeket meglepő új funkciókkal ruházott fel (Man Ray emlékére, Egy óra Dalíval, Forró drót). Ezek az interaktív-mobil szobrok minden esetben a szemlélő közreműködésével jönnek működésbe. 2008 óta alkotásai között nagy számban találhatóak kisplasztikák, melyeket fából készít. Ezek sok esetben, a szó hagyományos értelmében vett kis plasztikák, melyek egyéni módon házakra, épületmaradványokra emlékeztetnek. Formai, technikai megoldásaiban az utóbb említett alkotásokhoz szorosan kapcsolódnak nagyméretű óraszobrai. A kortárs képzőművészet szellemiségét tükröző művek hagyományos súlymotoros, ingás és rugós óraszerkezetek felhasználásával készültek, gondosan megőrizve az időmérő funkciót. Minden fél és egész órában hangrúdra ütéssel is jelzik az idő múlását.