Antik bronztükör

Antik bronztükör

Újrakötést igénylő példány

Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1940

Az antik bronztükröt a nagy római epigrammaíró, Marcus Valerius Martialis tartja elénk.

Mit látunk, mit keresünk benne?

Megmondhatjuk röviden: az embert. Annak hajdani ábrázatát, szépségeivel
és rútságaival, erényeivel és fogyatékosságaival együtt. Mimagunkat.

Az antik tükör nem üvegből készült. Kemény bronzból, olykor halvány
ezüstből. Itt-ott talán kelleténél erősebbek benne az árnyak, a tükörkép
néha furcsa fintort mutat. Torzít. Elnagyol egyes vonásokat. Olykor
kíméletlen, mint általában minden tükör...

visszatükrözve a hátteret is, olyan kort vetít elénk, mely nagyon is
különböző a maitól. S más az ember is, ki az időmarta, itt-ott homályos
felületről ránktekint. Mégiscsak ember. Régi ember, a mi husunkból,
vérünkből való. Ember, kinek a lelkében, annak mélyén, a mieinkhez
hasonló érzések rezegnek, a mieinknek nagyjában megfelelő vágyak és
indulatok, bánatok és örömök, hiúságok és gyarlóságok, erények és bűnök
laknak.

Meglep a tükörkép hasonlatossága. Azonban, ha gondosabban vizsgálgatjuk,
nézegetjük, az is meglep, hogy a nagy vonásaiban hozzánk hasonló kép
mégis merőben idegen, merőben ismeretlen embert állít elénk. Módunk lesz
néhány szót erről is szólni. Legfőbb célunk mégis az marad, hogy az
antik bronztükörben a jellegzetesen római vonások mellett meglássuk azt
is, ami mindannyiunkban közös, ami örök ember