Milena Ercole Pozzoli: A Loire menti kastélyok

GABO Könyvkiadó,

136 oldal

Milena Ercole Pozzoli: A Loire menti kastélyok

(A világ legszebb helyei)

A ​legszebbnek mondott franciaországi folyamnak és mellékfolyóinak mentén, mintha varázslat hívta volna őket elő, száznál tőbb kastély és vár emelkedik;erdőségekből bukkannak elő, meredek csúcsokat koronáznak, s tükörképüket nézik a vízben.
Miért éppen itt emeltek annyi fejedelmi lakhelyet?
Hatszáz évvel ezelőtt, egy tragikus éjszakán a burgundiak tűzzel-vassal dúlták Párizst. Tanguy Du Châtel, VI. Károly egyik hűséges embere a királyi palotába sietett, és a tizenöt lves francia trónörököst lovagi kísérettel kimentve Párizsból, Chinon kastélyában helyezte biztonságba. Így kezdődött 1418. május 28-ának éjszakáján a Loire-menti kastélyok története. Egy teljes évszázadon át a francia királyok udvartartása, az udvari méltóságok és a nemesi kíséret a folyam partján épülő lakhelyekre költöznek. A Dauphin, aki majd VII. Károly néven lép a trónra, csakúgy mint az őt követő uralkodók, a Loire mentén ideális menedékhelyre találtak a bizonytalanná vált, állandó zavargásokkal fenyegető főváros elől. Kastélyokat emeltek, régi várakat tettek lakhatóvá, főnemesi fészkeket építettek, fényűzés, cselszövések, bosszúk, lovagi bajvívások, tiltott szerelmek megannyi színhelyét. Ám egy 1528. március 15-én keltezett levélben Madridból visszatértében I. Ferenc immár kinyilvánítja szándékát, hogy vissza akat térni ăés lakozni jó Párizsnak városábanÓ. A Loire egycsapásra elveszítette a kiváltságot, hogy mintegy a Királyok Völgye lehessen. Az udvar távoztával elköltöztek a főnemesek is, akik a királyi kastélyok pompájával vetekedő fejedelmi lakhelyeket építettek maguknak. Lassan kihúnytak annak a mesevilágnak a fényei, amelynek felidéző ereje századok múltán is érintetlen.
Mert minha még mindig királyok és hercegek, kurtizánok és dalnokok, királynék és főurak járnának-kelnének a grandiózus díszletek között. Láthatatlan kéz gombolyítja az emlékezés fonalát. „XI. Lajos idejétől fogva – mondják – az évszázadok során sosem homályosult el a hírneve ennek a paradicsomkertnek, ahol François Rabelais szedte az élet rózsáit.”
Évente egymillió turista látogat ide. Nemcsak a kastélyok, hanem a természet, a konyhaművészet, a tájak is titkok tudói: ennek a vidéknek mindig van mondanivalója. A falvak, hosszan elnyúló napsütötte tereikkel, virágsziromként fogják közre a nagyobb centrumokat, melyekben a Loire elven szíve lüktet. A vásárok, a folyóparti vendéglő, egy biciklitúra a zöldben, egy jóízű beszélgetés a kávéházban a sötétség beállta előtt, amikor is valahol, a legnevzetesebb kastélyok körül a Loire „fényhang” szavával mesél történelméről. Mert itt minden kőnek története van, minden díszlépcső titkokat őriz, minden park királyi mulatságokról beszél, s minden terem egy letűnt világ visszhangjával van tele.

A Loire völgye mint fő ütőér vonul végig egy nagy kiterjedésű erdős vidéken, amelyet a történelmi nevezetességű kastélyok ékesítenek: felfedezésre váró tartomány, melyet a folyó kék vize éltet. Mint az egykori dalnokok, úgy járjuk be a kastélyok sorát. A leghíresebbeket, amelyek a Loire vagy a mellékfolyók partján emelkednek és közvetlenül kötődnek a folyóvölgy mítoszát megteremtő történelmi személyekhez: Chambord, Chenonceau, Blois, Amboise, Azay-le-Rideau, Langeais, Chinon és megannyi más… Bejárjuk azokat is, amelyek védelmi célokat szolgáltak délebbre, Berry ősi földjén: ilyen Culan erődje, Meillant vára az azonos nevű erdő közepén, vagy Anay-le-Viel vára; s kevésbé ismerteket is Északon a Loire ăháta mögöttÓ: Châteaudun merész bástyáit, a fényűzően berendezett Montigny-le-Gannelont, s az érintetlenül megmaradt Maintenont, amely ma is olyan, mint amilyennek XIV. Lajos morganatikus neje akarta egykor; és immár Párizshoz közel Anet kastélyát, II. Henrik kedvesének, Diane de Poitiers-nek kicsiny birodalmát, amely méltó módon zárja le a Loire-völgy történelmének gáláns és libertinus fejezetét.