Királyok az alagútban Huszti Péter

Királyok az alagútban

Huszti Péter

"Agyonforgatott példányok, kigépelt szerepek hátoldalára jegyzetelgettem
gondjaimat, örömeimet cigarettaszünetekben és az előadások utáni
éjszakai csendben. Egy-egy váratlanul felizzó pillanat, reménytelennek
látszó vajúdás után életre kelt jelenet örömét, botorkáló
rendelkezőpróbák hangulatát, éjszakai beszélgetések foszlányait,
elkeseredett viták tanulságait, arcokat, mozdulatokat, színeket,
dallamokat, melyek mind-mind segítettek megrajzolni szerepem
arcvonásait.
Összerakosgatva a jegyzeteket magam is elcsodálkoztam,
hogy mennyiféle-fajta - látszólag egymástól idegen - anyagból gyúródott:
az álmodozó-hazudozó baklovas Peer Gynt, az elbűvölően veszélyes,
fékevesztett Jago, a Mégis, kineket az élete? lenyűgözően heroikus Ken
Harrisonja, a tépelődő-önpusztító Trepljov, a valóság felett suhanó
Lajos király, a hajlíthatatlan, érckemény spanyol Ferdinánd, s a
többiek, akiknek kölcsönbe kapott életét éltem, sorsát szenvedtem,
vonásait viseltem.
Ha észrevétlenül is, de nyomot hagytak bennem, s
így óhatatlanul szerepeimben is, barátságok, találkozások, mesterek,
társak, városok, utazások. Így került vallomásaim gyűjteményébe Illés
Endre és Várkonyi Zoltán, Pécsi Sándor, Bessenyei Ferenc, Sütő András,
Feleki Kamill portréja, és így őrzöm egy-két város, néhány felkavaró
utazás emlékét, amelyektől egy kicsit másképp látom a világot, a
színházat, s talán kissé másképp látom magamat is.