Stefan Zweig Sakknovella ​/ Schachnovelle

Stefan Zweig Sakknovella ​/ Schachnovelle

„… ​megírtam egy különös novellát, amely Önnek talán tetszeni fog – egy Sakknovellá-t, amelybe beépítettem a sakk filozófiáját…”; ez az idézet Stefan Zweignek egy jó ismerőséhez írt levelében áll, amelyet öngyilkossága előtt néhány hónappal írt neki.
Ez a 'mesternovella' – amely keletkezése óta sok millió olvasónak nagyon „tetszett” –, Zweig utolsó szépirodalmi alkotása, és még halála évében, 1942-ben megjelent; azóta is az író egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott műve.
Az elbeszélés sajátságos feszültségét a főszereplők zseniális sakkpartijának izgalmas megjelenítése, és az író alteregójának is tekinthető, a Bécset megtámadó német fasizmus elől Amerikába menekülő osztrák ügyvéd alakjának különös titokzatossága adja.
A novella egyik főhőse a New Yorkból Buenos Aires-be tartó óceánjáró gőzösön a majdnem végzetessé váló sakkjátszma kapcsán így meditál: 'A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá –, s ezáltal végül embertelenné…'
Reméljük, e lecsiszolt logikájú és felkavaró szépségű, híres novella bilingvis kiadásához – Fónagy Ivánnak az eredetihez méltó fordításában – a mindkét nyelven értő, vagy az egyiket tanuló, jó irodalmat szerető olvasó érdeklődő „partnerül” szegődik.