Mihail Bulgakov A Mester és Margarita

Mihail Bulgakov A Mester és Margarita

"A kéziratok nem égnek el" - mondja Woland, Bulgakov regényének talányos
Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának s
főművének, a Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény
- Bulgakov számos hányatott sorsú írásához hasonlóan - csak jóval az
író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a
népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve,
amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel
részint szugesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról,
részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes
kínok, kötöttségek közt vergődő, hívó és hitetlen, nagyot akaró és
tétován botladozó ember örök dilemmáját. Felejthetetlenek a regény
figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás
képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök
jelképévé vált, s aki a regényben belüli regényében sajátos módon
meséli el Jézus történetét: maga Jézus Jesua), aki Bulgakov
értelemzésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés
Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a
szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket,
nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök
nőiség...

Jelen, régmúlt és jövő, mítosz és valóság, fergeteges humor és
emelkedett költőiség, bohóckodás és filozofikus mélység, finom,
intellektuális motívumok szövevénye és izgalmas cselekmény úgy ötvöződik
Bulgakov művében, hogy minden újraolvasással új regénnyé válik, mindig
más titkait mutatja meg, s a körülöttünk vagy épp bennünk kavargó
világnak mindig épp a legfájóbb bajaival szembesít.