1O606 WW1 FW ezüst német birodalmi vaskereszt 1914

Antik, Monarchia korabeli koronás ezüst vaskereszt, kitüntetés eredeti fekete-fehér hadi szalaggal. Felirat a jelvényen: FW 1813 W 1914

Szélesség: 4.2 cm

Hosszúság: 8.8 cm

Súly: 0.02 kg

Vaskereszt

1914-es Vaskereszt

A Vaskereszt (németül Eisernes Kreuz; Loudspeaker.svg kiejtése) a történelmi Porosz Királyság, később az egységes Németország katonai kitüntetése volt, amelyet 1813. március 10-én Breslauban (a mai Wrocław) alapított III. Frigyes Vilmos porosz király. A napóleoni háborúk lezárulta után az 1870-es porosz–francia háború, illetve az első és a második világháború idején adományozták. A háború után Németország lemondott használatáról, napjainkban csak felségjelzésként jelenik meg a német hadsereg járművein.

A Vaskereszt eredetileg kifejezetten katonai kitüntetés volt, de volt példa rá, hogy katonai erényeket felmutató civil személyt tüntettek ki vele. Hanna Reitsch civil berepülőpilótát hősiessége miatt Adolf Hitler a Vaskereszt első osztályával tüntette ki. Ő egyike annak a két nőnek, akinek első osztályú Vaskeresztet adtak át a második világháború idején.

Forma

A Vaskeresztet (egyenlő szárú, fehér szegélyű kereszt, amelynek szárai a kereszt középpontjától távolodva egyre szélesebbek lesznek) Karl Friedrich Schinkel építész tervezte. Schinkel a teuton lovagok által a 14. században viselt keresztről mintázta a kitüntetést, de ez volt Nagy Frigyes jelképe is.

A kereszt korábban a teuton lovagok jelképe volt, a Vaskereszt formája pedig 1870 óta egészen napjainkig a német fegyveres erők jelképe.

1813-ban, 1870-ben és 1914-ben a kitüntetés szalagja fekete volt, oldalán két vékony fehér sávval. A civil személyek számára kiadott Vaskereszt szalagja fehér volt, szélén két vékony fekete sávval.

A kitüntetést a német történelem több szakaszában is kiadták, a kiadás évét a kereszten mindig megjelenítették. Az első világháborús Vaskeresztek az „1914”, míg a második világháborús kitüntetések az „1939”-es évszámot hordozzák a kereszt alsó szárán. A hátoldalon látható 1813 az alapítás évére emlékeztet. Az első világháborúban Vaskereszttel kitüntetett katonák a második világháború idején megkaphatták a Vaskereszt magasabb osztályát is. Ilyen esetekben a régi Vaskereszt szalagjára egy „1939” feliratú csatot helyeztek. (Az első világháború idején hasonló kitüntetést adományoztak azoknak, akik az 1870-es háború idején már kitüntették magukat, de ezen katonák száma a nagyobb időbeni távolság miatt jóval kevesebb volt.)

Korai története

Vaskereszt 1870-ből

A Vaskeresztet III. Frigyes Vilmos porosz király 1813. március 10-én alapította Boroszlóban, a Napóleon elleni felszabadító háborúban küzdő katonák számára. 1870. július 19-én I. Vilmos porosz király újból engedélyezte e kitüntetés kiadását a francia-porosz háborúban hősiesen viselkedő katonák számára. Az 1895-ben a még szolgáló 1870-es kitüntetettek számára egy „25” feliratú szalagcsatot adtak át. Az első világháború első napjaiban, 1914. augusztus 5-én II. Vilmos császár ismét lehetővé tette a Vaskereszt adományozását. A kitüntetés történetének e három korai szakaszában a Vaskeresztet a porosz király adományozta. A korai Vaskeresztnek három fokozata volt:

Vaskereszt Másodosztálya (németül: Eisernes Kreuz 2. Klasse)

Vaskereszt Első Osztálya (németül: Eisernes Kreuz 1. Klasse)

A Vaskereszt Nagykeresztje (németül: Großkreuz des Eisernen Kreuzes vagy Großkreuz)

A Vaskereszt három osztálya egyedien nézett ki, viselésük módja különbözött. A Vaskereszt Első Osztályát a kitüntetett egyenruhájának bal oldalán, a szíve fölött viselte. A Vaskereszt Nagykeresztjét és a Vaskereszt Másodosztályát a szalag is megkülönböztette egymástól.

A Vaskereszt Nagykeresztjét a német haderő idősebb tábornokainak adományozták. A legmagasabb fokozatot, a Vaskereszt Nagykeresztjének csillagát mindössze kétszer adták át, 1813-ban Gebhard von Blücher marsallnak, míg 1918-ban Paul von Hindenburgnak. A második világháború idején tervezték e kitüntetés átadását a háború legsikeresebb német parancsnokának, de a náci Németország veresége miatt erre nem került sor.

A Vaskereszt Másodosztályát és a Vaskereszt Első Osztályát rangra való tekintet nélkül adományozták. Más európai országokban a kitüntetéseket a kitüntetett rangjára való tekintettel adományozták, a Vaskeresztet azonban a legalacsonyabb és legmagasabb rangú katona is megszerezhette. Poroszország egyéb kitüntetései is igazodtak a katonai rangokhoz, a Vaskereszt velük ellentétben egalitárius jellegű.

Az első világháborúban körülbelül 3,5 millió másodosztályú Vaskeresztet adtak át,[1] míg 145 000 német katona az első osztályú Vaskereszttel tüntette ki magát.[2] Adolf Hitlert első osztályú Vaskereszttel tüntették ki, ami ritkaság volt a sorozott katonák között. Hitler későbbi pályafutása során is viselte a kitüntetést, ez számos korabeli fényképen látható.

Második világháború

A Wehrmacht jelképe

Hitler is a hagyományok folytatása mellett döntött és a második világháború első napján kiadott rendeletében újraélesztette a Vaskeresztet.[3] A második világháború idején a Vaskereszt három osztályát adományozták. A legalacsonyabb szintű Vaskereszt és a legmagasabb szintű Nagykereszt közé beiktatták a Vaskereszt Lovagkeresztjét. A Lovagkereszttel a Pour le Mérite nevű porosz kitüntetést helyettesítették, amelyet Hitler nem kedvelt. Megváltozott a szalag is, amelynek alapszíne vörös lett, szélein fehér és fekete sávok futottak végig. (E színek voltak akkoriban Németország nemzeti színei is.) A civilek számára Hitler létrehozta a Hadiszolgálati Keresztet.

Forrás: wikipédia