Óriási historizáló Schütz tál 1888-ból

Átmérője: 43,5 cm

Ritka, historizáló darab, 1888-ból, alján jelzett

Festő: Beck Irma (későbbi gyermekruha tervező)

A képeken látható gyönyörű aranyozással


A gyár történetéről:
A régi osztrák gyáros, Karl Schütz (1789-1872) 1854-ben megvásárolta a Peter Selb által 1849-ben a morvaországi Blansko melletti Olomouc-ban (a mai Csehországban) épített agyagedénygyárat, és továbbadta fiainak, Arnoldnak (született Hinterwasserban 1832. július 08-án) és Ludwig Richard (született Hinterwasserben, Morvaországban/Brezová nad Svítavou, Csehország, 1828. április 25-én; meghalt Cilliben, 1907-ben), akik a vállalatot Gebrüder Schütz Olomuczan Blansko névre keresztelték.

Arnold Schütz ügyvéd volt, Ludwig Richard vegyész. 1870 előtt alapították és építették fel a majolika-, agyag- és tűzálló agyaggyárat Liboje-ban, Cilli/Celje közelében, az akkori Alsó-Stájerországban.

A mai Szlovénia területén fekvő Cilli a Monarchia egyik legfontosabb kerámia-termelő vidéke volt. Már 1820-ban működött a Cilli melletti Deutschentalban a Häfele-féle agyaggyár, a térségben elegendő jó agyag, földpát, szén és vízerő is volt. A Semmeringi vasút 1854-es befejezése után Cilli-n keresztül volt összeköttetés Bécs és Trieszt között. Ez azt jelentette, hogy a Monarchia szinte minden városa elérhető volt.

Kezdetben rusztikus festésű agyagedényeket gyártottak, később azonban a hangsúly a művészileg igényes és reprezentatív majolikára - tányérok, figurák, vázák, valamint cserépkályhák - helyeződött át. A nyersanyagokat saját gödreikből szerezték be (fehér agyag), a földpátot (ami az agyagedényekhez szükséges) és az égetéshez szükséges szenet is. A gyár fénykorában, 1870-től az első világháború kezdetéig csak Cilliben több száz munkást foglalkoztattak, és a termelés elérte az évi több millió darabot. Téglákat és kályhákat is gyártottak, és a vállalatnak agyagbányái és szénbányája is volt.

A bécsi porcelángyár 1864-es bezárása után az Osztrák-Magyar Monarchia kerámiaiparában általános fellendülés következett be. Számos keramikus, mázoló, festő, tervező, kemencés és vegyész keresett és talált munkát, ahol csak lehetett, és munka volt bőven, mert az ipari Gründerzeit, a Ringstrasse építése, a szecessziós villák ezrei, a kerámiák iránti kereslet, de az asztali edények és reprezentatív dísztárgyak iránt is megnőtt. Mindenféle díszítési technikát alkalmaztak, magas-mély-sík domborműveket, színes mázakat, zománc alatti csúszómázas festést, porcelánszínekkel való festést, scrafitót. A stílusok sokfélesége nem ismert határokat, historizmus, antikvitás, biedermeier, barokk, rokokó, mindenféle keleti, mór, japán, kínai, török hatás, de az operavilág Wagner, Verdi, a kortárs művészek és festők elképzelései, nem utolsósorban a korabeli történelem fontos eseményei, pl. a Szuezi-csatorna megnyitása is megtalálhatóak tányérjaikon, vázáikon.

A cég számos ipari és kereskedelmi kiállításon szerepelt a Monarchiában és Európában, és jelen volt a bécsi, párizsi és New York-i világkiállításokon is. Az ilyen eseményekre különleges vitrineket készítettek, és ezek nagy részét a libojei gyár két helyiségében tárolták, bár a háborús zűrzavarban sokukat ellopták, néhányat pedig a kommunisták megsemmisítettek.

A Schütz testvérek Bécsben, a Beatrixgasse-ban művészeti és festészeti műtermet vezettek, emellett Zágrábban, Budapesten, Prágában és Grazban is voltak műtermeik és szerződéses műhelyeik, valamint számos szerződéses kereskedőjük volt a Monarchia területén.

Kapcsolatban álltak neves művészekkel (Müller Pál), keramikusokkal, és kémikusokkal (Wartha Wince), akik mindkét gyár számára terveztek és készítettek modelleket.

A két Schütz fivérnek egyenként több gyermeke született, ezért a Schütz fivérek vállalatát öröklési jogi okokból 1900 előtt Schütz Cilli vállalatra és Schütz Blansko vállalatra osztották fel.

Köztudott, hogy Ludwig Richard különösen haladó gondolkodású volt, mindig minden új találmányt beszerezett, mint például a telefont, a gramofont, fényképezőgépeket, elektromos fényforrásokat alakított ki, illetve beszerezte a legújabb gépeket a gyárai számára. Gyermekeit is széleskörű oktatásban részesítette. Utána ők is a gyárban dolgoztak, mintákat terveztek, egyedi darabokat, de tömegárut is gyártottak, olajképeket is festettek. Arnold Schütz a Blansko melletti Olomuczban vezette a gyárat. Aktív tagja volt a Brünni Kereskedelmi és Kereskedelmi Kamarának, ő szervezte a majolikagyárak részvételét számos művészeti, ipari és kereskedelmi kiállításon, többek között a párizsi, bécsi, antwerpeni, berlini, milánói, barcelonai, torinói, brüsszeli világkiállításon.