Zsoké a lovon - Életnagyságú bronz szobor

Zsoké a lovon - Életnagyságú műalkotás

bronz szobor, mérete: 200cm magas, 80cm széles, 350cm hosszú, hibátlan állapotban.

A zsoké az,aki lóversenyen vagy akadályversenyen lovagol , elsősorban hivatásként. Ez a szó a teveversenyzőkre is vonatkozik . A "zsoké" szó Angliából származik, és a versenyen lovagolt egyén leírására használták

A zsokék főként férfiak, bár vannak jól ismert női zsokék is

A zsokék általában önálló vállalkozók , akiket lókiképzők jelölnek ki lovaikkal való versenyzésre, díj ellenében (amelyet a ló a versenyen megszerzett pénzdíjtól függetlenül fizetnek ki) és a pénztárca nyereményének egy százalékát. Ausztráliában a zsokétanoncok foglalkoztatása a mesterhez (oktatóhoz) való kötvény alapján történik; és egyértelmű a munkavállaló-munkaadó kapcsolat. Amikor egy zsokétanonc befejezi gyakorlatát, és „teljes értékű zsokévá” válik, foglalkoztatási és biztosítási követelményeik természete megváltozik, mivel „szabadúszónak” tekintik, mint a vállalkozókat. A zsokék gyakran abbahagyják lovas pályafutásukat, hogy más versenyzési munkát vállaljanak, általában edzőként. Ily módon a tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszer arra szolgál, hogy a fiatalokat versenymunkába vonja be.

A zsokék általában fiatalon kezdik, reggelente lovaglással dolgoznak az edzőknek, és zsokétanoncként lépnek be a lovas szakmába. Általában egy zsokétanoncnak legalább körülbelül 20 akadálypróbát sikeresen meg kell hajtania, mielőtt versenyeken lovagolhat.

A zsoké növendékét "bogárfiúnak" nevezik, mert a programban a nevet követő csillag úgy néz ki, mint egy hiba. Minden zsokénak engedéllyel kell rendelkeznie, és általában nem fogadhatnak versenyre. A zsokétanoncnak van egy mestere, aki lóedző, és a gyakornok a ló hátáról is "leszedhet" súlyt: a fogyatékkal élők versenyein a tapasztaltabb lovasok nagyobb súlyt kapnak a lovak cipelésére. a gyakornoki zsokénak kisebb súlya lesz a lován, ami arra ösztönzi az oktatókat, hogy alkalmazzák ezeket a kevésbé tapasztalt zsokékat. Ezt a súlypótlékot a tanuló által lovagolt nyertesek számától függően módosítják. Négy éves gyakornoki idő után az inasból vezető zsoké lesz és általában kapcsolatokat alakít ki kiképzőkkel és egyéni lovakkal. Néha az idősebb zsokéknak a tulajdonos tartódíjat fizet, ami feljogosítja a tulajdonost, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy a zsoké lovagolja meg a lovát a versenyeken.

Az angol Jockey Club mintájára készült versenyzés a gyarmati terjeszkedéssel az egész világon elterjedt.

A zsokék által a versenyeken viselt színek az őket alkalmazó tulajdonos vagy edző bejegyzett „színei”. Az a gyakorlat, hogy a lovasok színeket viselnek, valószínűleg a középkorból ered, amikor a lovagok között lovagi viadalokat tartottak. A különböző mintázatú versenyszínek eredetét azonban befolyásolhatta az olasz városközösségekben a középkor óta megrendezett versenyzés. Lila, arany és/vagy sárga/meztelen. Az ilyen hagyományos rendezvényeket még mindig a város utcáin tartják, és a dühös lovaglásról és az általuk kínált színes látványosságról ismertek.

Míg az Egyesült Államokban a "selyem" kifejezést a versenyszínek megjelölésére használják, a "selyem" technikailag a fehér nadrágot és a vállpántos nadrágot, a nadrágot vagy a nyakkendőt jelenti. Megszerzésük egy áthaladás rítusa, amikor egy zsoké először ölthet magára selyemnadrágot és színeket az első versenyen. [ idézet szükséges ] Valamikor a selymeket mindig könnyű anyagként választott selyemből készítettek, bár ma már szintetikus anyagokat használnak helyette. A selyemek és színeik a hűség és az ünnepség fontos szimbólumai.

Sok selyemen kockás minták, pöttyösek, csíkok vagy ikonok, például négyszárnyúak láthatók. A selyem viselése az Egyesült Királyságból származik. Először 1515-ben említik őket, a jelenlegi rendszer formálisan az 1700-as években jött létre. A versenyzés során a lovakat a zsokéik által viselt színes, hagyományos selyemingek és sisakok alapján azonosítják, amelyek a lovak tulajdonosait jelképezik. A színeknek jelentősen eltérőnek kell lenniük ahhoz, hogy ezt a célt szolgálják, és minden ausztrál állam versenyjogi hatósága (PRA) regisztrálja őket. Híres zsokék, lovak és tulajdonosok selymei magas árakat érhetnek el az aukciókon, jelezve a lóversenyzés történelmének és hagyományainak megbecsülését. Bár a Racing Australia előírja, hogy minden zsokénak jóváhagyott sisakot és biztonsági mellényt kell viselnie, a versenyen résztvevők nem tudnak ez utóbbi biztonsági felszerelésről, mivel a selyem alatt hordják. A zsokék a selymek alatt is „skivvyt” viselnek. Versenynapokon könnyű hálós vagy mikroszálas bodyt választanak, ujjas vagy ujjatlan, míg a pályán való munkához egy nagyobb teherbírású változat is viselhető. Összefoglalva, egy ausztrál versenynapon a zsokéknak a következőket kell viselniük: sisakot (vagy koponya sapkát), védőszemüveget, selymet, mellényt, bricsesznadrágot, kesztyűt, csizmát, nyerget, hevedert és kengyelt.