Aszklépiosz - gyógyítás istene mitológiai bronz szobor

Aszklépiosz

Ritka műalkotás, bronz szobor, zöld platina színű, mérete: 22cm magas, fa talpazaton.

Apollón és Korónisz nimfa gyermeke. Kezdetben halandó volt, ám Zeusz az istenek közé emelte, így lett ő a gyógyítás és a gyógyhatású szerek istene. Feleségétől, Épiónétól született gyermekei: Makhaón, a sebészet mestere, Podaleiriosz, a belső bajok ismerője, Hügieia, az egészség istennője, Iaszó, a gyógyítás istennője, Panakeia, a növényi eredetű gyógyszerek istennője, valamint Ianiszkosz és Iatrosz gyógyító istenek. Makhaón a görög hagyomány (Iliasz) szerint a trójai háború görög tábori orvosa (és mellesleg Podaleiriosszal együtt egy 30 hajóból álló flotta vezére) volt, továbbá Arisztotelész apai felmenői tőle származtatták magukat.

maga Hippokratész is Aszklépiosz leszármazottja volt. Legnevezetesebb szentélye Epidauroszban volt, ahol i. e. 400 körül nemzetközi ünnepségeket rendeztek Aszklépiosz tiszteletére, atlétikai és lóversenyekkel, zenei és költői vetélkedőkkel. További szentélyei voltak Kószban, Pergamonban, Kürénében, Rómában, Sziküónban, Korinthoszban, Kenkhareaiban, Phleiuszban, Argoszban, Patraiban és az észak-peloponnészoszi Pellénében, a phókiszi Tithoreában és Naupaktoszban. Egy-egy új szentély hivatalos megnyitását az Epidauroszból odavitt szent kígyó megérkezése jelentette. Ez történt Athénban is, és amíg az új kórház felépült, addig Szophoklész, a költő látta vendégül a kígyót.

Rómában Aesculapius néven tisztelték az i. e. 293-ban bekövetkezett járvány leküzdése után, Aedes Aesculapia nevű temploma a Tiberis-szigeten épült fel. Idővel Aszklépiosz kultusza lehanyatlott, később a helyét Szent Bertalan vette át. 938-ban, amikor III. Ottó német-római császár Beneventóból Rómába vitette Bertalan ereklyéit és a Tiberis-szigeten felépült a Szent Bertalan templom