1O467 Centocellei Eros mellszobor 52 cm

Szép állapotú extra nagy méretű gipsz szobor, mellszobor. Hátoldalán jelzés felirat: EROS DES PRAXITELES ORIGINALIN ROM C. VANNIS NACHF.

Szélesség: 34 cm

Magasság: 52 cm

Súly: 5.39 kg

Eros

Eros

A szerelem, a vágy, a vágy és a szex Istene

Ősisten és a Szeretet megszemélyesítője

Az Erotes tagja

Eros Farnese Nápoles 05.jpg

Az Eros Farnese , egy pompeji márvány, amelyet Praxiteles Thespiae kolosszális Erószának másolatának tartottak

A szerelem és a szex görög istene . Római megfelelője Cupido volt ("vágy"). A legkorábbi beszámolókban ősisten , míg a későbbi beszámolókban Aphrodité és Arész egyik gyermekeként írják le , és néhány testvérével együtt az Erotek egyike volt , a szárnyas szerelmi istenek csoportja.

Általában jóképű fiatalemberként mutatják be, bár bizonyos külsőségekben egy fiatalkorú fiú, tele huncutsággal, aki mindig édesanyja társaságában van. Mindkét esetben szárnyas, és magán viseli jellegzetes íját és nyílvesszőit, amelyekkel mind a halandókat, mind a halhatatlan isteneket szerelmessé teszi, általában Aphrodité irányítása alatt. Szerepe a mítoszokban többnyire kiegészítő; gyakran megjelenik Aphrodité és a többi szerelmi isten jelenlétében, és gyakran katalizátorként hat az emberek szerelembe vételére, de kevés saját mitológiája van; a legnagyobb kivétel ez alól az Eros és Psyche mítosza , a történet arról, hogyan találkozott a feleségével és beleszeretett.

Eros, vagy inkább római megfelelője Cupido, népszerű maradt a középkorban és a reneszánszban . Ikonográfiája és szerepe a keresztény hagyományon túl az Ámor ábrázolására is hatással volt. Ez az Eros/Cupid ismétlődés a Valentin-nap fő ikonjává és szimbólumává vált .

Etimológia

A görög ἔρως , jelentése 'vágy', a ἔραμαι 'vágyni, szeretni' szóból származik , bizonytalan etimológiájú. RSP Beekes pregörög eredetre utal .

Kultusz és ábrázolás

Erósz az ókori görög forrásokban többféle álarc alatt jelenik meg. A legkorábbi forrásokban (a kozmogóniákban , a legkorábbi filozófusokban és a misztériumvallásokra utaló szövegekben) a kozmosz létrejöttében részt vevő ősistenek egyike . A későbbi források azonban Erost Aphrodité fiaként ábrázolják, akinek huncut beavatkozásai az istenek és halandók ügyeibe szerelmi kötelékek kialakulását idézik elő, gyakran törvénytelenül. Végső soron a későbbi szatirikus költők bekötött szemű gyermekként, a köpcös reneszánsz Ámor előfutáraként szerepelnek, míg a korai görög költészetben és művészetben Erost fiatal felnőtt férfiként, aki megtestesíti a szexuális hatalmat, és mély művészként ábrázolták.

A preklasszikus Görögországban létezett Eros kultusza, de ez sokkal kevésbé volt fontos, mint Aphrodité. A késő ókorban azonban Erost termékenységi kultusz imádta Thespiae -ban . Athénban nagyon népszerű kultuszt osztott meg Aphroditéval, és minden hónap negyedik napja szent volt számára (Héraklész, Hermész és Aphrodité is osztotta).

Eros az Eroták közé tartozott , más figurákkal, például Himerosszal és Pothosszal együtt , akiket olykor a férfiak közötti homoszexuális szerelem pártfogóinak tartanak. Erósz része egy istenhármasnak is, amely szerepet játszott a homoerotikus kapcsolatokban, Héraklész és Hermész mellett , akik a szépség (és a hűség), az erő és az ékesszólás tulajdonságait ruházták fel a férfi szerelmeseknek.

A thespiák az Erotídiát ( ógörögül : Ἐρωτίδεια ) ünnepelték, ami Erósz ünnepeit jelenti.

Neki volt a Klêidouchos (Κλειδοῦχος) jelzője, ami a kulcsok kézben tartását/hordását jelenti, mert ő tartotta a szívek kulcsát.

A modern csillagászatban a 433 Eros aszteroida róla kapta a nevét.

Mitológia

Ősisten

Hésziodosz Theogóniája (Kr. e. 700) szerint az egyik legősibb görög forrás, Erosz (a szerelem istene) volt a negyedik isten, aki létrejött, a Káosz , Gaia ( a Föld) után. Tartarus (a szakadék).

Homérosz nem említi Erost. Parmenidész (Kr. e. 400 körül), a szókratész előtti filozófusok egyike azonban Erost teszi az istenek közül elsőként, aki létrejött.

Az orfikus és az eleuszinuszi misztériumok Erost nagyon eredeti istenként mutatták be, de nem egészen ősi istenként, mivel Éj ( Nyx ) gyermeke volt . Arisztophanész (Kr. e. 400 körül), akit az orfizmus befolyásolt , Erósz születéséről mesél:

Kezdetben csak Káosz, Éjszaka, sötét Erebus és mély Tartarus volt. A Föld, a levegő és az ég nem létezett. Először is, a feketeszárnyú Éjszaka csíramentes tojást rakott Erebus végtelen mélységének kebelébe, s ebből fakadt a hosszú korok forradalma után a kecses Eros csillogó aranyszárnyaival, sebes, mint a vihar forgószele. A mély Tartaroszban párosodott a sötét káosszal, szárnyas volt, mint ő, és így kikelt a mi fajunk, amely elsőként látta meg a fényt.

Egyes változatokban az Erost tartalmazó Orphic Egg-et Chronos hozta létre , és Eros az, aki lányaként szülte Nyxet , és vette hitvesének. Erost "Protogonos"-nak nevezték, ami "elsőszülöttet" jelent, mert ő volt az első halhatatlanok közül, akit az ember megfoganhatott, és minden más lény alkotójaként és a világegyetem első uralkodójaként tartották számon. Nyx szülte Erosnak Gaia és Ouranos isteneket . Eros átadja hatalmi jogarát Nyxnek , aki aztán Ouranosnak adja át. Az ősi Erost Phanesnek ("megvilágosodott"), Erikepaiosznak is nevezték('hatalom'), Metis ('gondolat') és Dionüszosz. Zeuszról azt mondták, hogy lenyelte Phanest (Erost), és magába szívta teremtő erejét, és újjá alakította a világot, így Zeusz akkor a világegyetem teremtője és uralkodója is volt. Az orfikusok azt is gondolták, hogy Dionüszosz az ős-Erosz megtestesülése, és Zeusz (a mai uralkodó) átadta a hatalom jogarát Dionüszosznak. Így Erósz volt a világegyetem első uralkodója, és Dionüszoszként ismét visszanyerte a hatalom jogarát.