1P647 Karyatis gipsz szobor 24.5 cm

Régi kopottas görög gipsz szobor. Női alakos épületoszlop. Talapzatán felirat: KARYATIS

Szélesség: 6.3 cm

Magasság: 24.5 cm

Súly: 0.405 kg

Tartószobor

Az Erechtheion kariatida tornáca Athénban , Görögországban. Ezek ma már replikák. Az eredetiek az Akropolisz Múzeumban vannak (egy a British Museumban ).

Az Elgin által az Erechtheionból vett kariatida , contrappostoban áll , a British Múzeumban

A kariatida ( / ˌ k ɛər i ˈ æ t ɪ d / vagy / ˌ k ær i ˈ æ t ɪ d / KAIR -ee- AT -id vagy KARR -ee- AT -id ; ógörög : Κξρ , υᾱρ pl. Καρυάτιδες ) egy faragott női alak, amely építészeti támaszként szolgál egy oszlopot vagy egy oszlopot tartó oszlopotdísztárgy a fején. A görög karyatides szó szó szerint azt jelenti, hogy " Karyai lányai ", egy ősi város a Peloponnészoszon . Karyainak volt egy temploma, amelyet Artemisz istennőnek szenteltek Artemis Karyatisz aspektusában: "Karyatiszként örvendett a diófás falu, Karyai táncainak, azok a Karyatidesek, akik eksztatikus körtáncukban élő kosarakat vittek a fejükön. nád, mintha táncoló növények lennének."

Az atlasz vagy telamon egy kariatida férfi változata, azaz egy faragott férfiszobor, amely építészeti támaszként szolgál.

Etimológia

A kifejezést először a latin caryatides alakban Vitruvius római építész jegyezte fel . Kr.e. 1. századi De architectura (I.1.5 . ) művében kijelentette, hogy az Erechtheion nőalakjai a laconiai Sparta közelében fekvő Caryae női büntetését jelképezik , akiket rabszolgaságra ítéltek, miután Perzsia pártjára állva Athént elárulták. a görög-perzsa háborúkban . Vitruvius magyarázata azonban kétséges; Jóval a perzsa háború előtt a női alakokat díszítő támaszként használták Görögországban és az ókori Közel-Kelet. Vitruvius magyarázatát Camille Paglia tévedésként utasítja el a Csillogó képekben , és Mary Lefkowitz sem említi a Black Athena Revisited című filmben . Mindketten azt mondják, hogy a kifejezés azokra a fiatal nőkre vonatkozik, akik táncon keresztül imádják Artemist Caryae-ban. Lefkowitz azt mondja, hogy a kifejezés a spártai Caryae városból származik, ahol fiatal nők gyűrűtáncot jártak Artemisz istennő szabadtéri szobra körül, amelyet helyileg egy diófával azonosítottak. Bernard Sergent pontosítja, hogy a táncosok a közeli Spártából érkeztek Caryae kisvárosába. Mindazonáltal a caryatidák és a rabszolgaság kapcsolata továbbra is fennáll, és elterjedt a reneszánsz művészetben .

Az ősi Caryae állítólag egyike volt annak a hat szomszédos falunak, amelyek egyesültek Sparta eredeti településévé, és Menelaosz királynőjének, Trójai Helénának a szülővárosa . A caryae-i lányokat különösen szépnek, erősnek tartották, és képesek voltak erős gyerekeket szülni.

A fején kosarat támasztó kariatidát canephorának ( "kosárvivőnek") nevezik, az egyik leányzót jelképezi, aki Athéné és Artemisz istennők lakomáin használt szent tárgyakat vitte magával . Az Erectheion caryatidák egy archaikus athéni királynak szentelt szentélyben ezért Artemisz papnőit képviselhetik Caryae-ban, a "diófa testvériségről" elnevezett helyen – nyilván a mükénéi időkben, más többes számú nőnemű helynevekhez hasonlóan, mint például a Hyrai . vagy magát Athént.

A kariatida későbbi férfi megfelelőjét telamonnak (többes számban telamones ) vagy atlasznak (Atlantes ) emlegetik – a név az Atlasz legendájára utal , aki vállán viselte az ég gömbjét. Az ilyen figurákat monumentális méretekben használták, nevezetesen a szicíliai agrigentói Olimpiai Zeusz templomban .

Forrás: wikipédia