1P804 Jamaes Pradier : Opynh - Phryne 41 cm

Szép állapotú, patinás festéssel rendelkező műgyanta egészalakos női akt szobor talapzaton. Talapzatán felirat: OPYNH

Magasság: 41 cm

Súly: 2.41 kg

Phryne

Henryk Siemiradzki „Phryne a Poseidon fesztiválon Eleusisban” című tanulmánya

Phryne ( / ˈ f r aɪ n i / ; ógörögül : Φρύνη , romanizálva : Phrū́nē , Kr . e. 371 körül – Kr. e. 316 után) az ógörög hetaira (kurtézán) volt. A boiotiai Thespiae - ból Athénban tevékenykedett, ahol Görögország egyik leggazdagabb nőjévé vált. Leginkább istentelenségi tárgyalásáról ismert, ahol Hypereides szónok védte meg . A legenda szerint felmentettékmiután kitárta melleit az esküdtszék előtt, bár ennek az epizódnak a történelmi pontossága kétséges. Az Apelles és Praxiteles művészek számára is modellezett , és a Knidosi Aphrodité is róla készült.

Élet

Phryne a boiótiai Thespiae - ból származott , bár úgy tűnik, élete nagy részét Athénban töltötte. Valószínűleg ie 371 körül született, és Epiklész lánya volt. Plutarkhosz és Athenaeus is azt állítja , hogy Phryne valódi neve Mnesarete volt. Plutarkhosz szerint Phryne-nek hívták, mert sárga bőre volt, mint a varangyé (görögül: φρύνη); a Saperdion nevet is használta. Phryne láthatóan szegényen nőtt fel – komikus drámaírók ábrázolják, ahogy kapribogyót szedeget –, és a görög világ egyik leggazdagabb nőjévé vált. Callistratus szerint miután Sándor 335-ben lerombolta Thébát, Phryne felajánlotta, hogy fizet a falak újjáépítéséért. Valószínűleg Kr.e. 316-on túl élt, amikor Thébát újjáépítették. Azt is elmondták, hogy egy szobrot szentelt magának a Delphiben , és egy Eros-szobrot Thespiae-nak.

Nagyon keveset tudunk biztosan Phryne életéről, és az ősi forrásokban közölt életrajzának nagy része kitalálható: Helen Morales azt írja, hogy a tények és a fikció elválasztása Phryne életéről szóló beszámolókban „lehetetlen”.

Próba

Phryne az Areopágus előtt Jean -Léon Gérôme c . 1861

Phryne életének leghíresebb eseménye az volt, hogy röviddel ie 350 után Euthias vádat emelt, ahol Hypereidész védte meg . A legenda szerint Hypereides kiszolgáltatta Phryne melleit az esküdtszéknek, akiket annyira megdöbbentett a szépsége, hogy felmentették.

Az ősi források szerint Phryne-t asebeia- val vádolták , egyfajta istenkáromlás. A retorikáról szóló névtelen értekezés, amely összefoglalja a Phryne elleni ügyet, három konkrét vádat sorol fel ellene – hogy "szégyentelen komost " vagy rituális körmenetet tartott, hogy új istent mutatott be, és hogy törvénytelen tiászokat vagy kicsapongásokat szervezett. találkozók. Az új istent, akit Phryne állítólag bevezetett Athénba, Harpocration nevezte el Isodaitesnak; bár Harpocration úgy írja le, hogy "idegen" és "új", a név görög , és más források Dionüszosz, Héliosz vagy Plútó jelzőjének tartják.

A Phryne elleni pert Euthias, egyik volt szeretője indította el; A védelmében felszólaló Hypereides szintén Phryne egyik szeretője volt. Hypereidész védőbeszéde csak töredékekben maradt fenn, bár az ókorban rendkívül csodálták. Két vádbeszédet említ Athenaeus, bár egyik sem maradt fenn – az egyiket Lampsacus Anaximenes szerezte és Euthias mondta, a másikat Arisztogeiton.Craig Cooper azt sugallja, hogy a Phryne-per politikai indíttatású volt, megjegyezve, hogy Aristogeiton politikai ellensége volt Hyperidesnek, aki vádat indított ellene, mert illegálisan hozott rendeletet a Phryne-perrel egy időben.

Phryne , José Frappa

Híres, hogy Phryne-t felmentették, miután az esküdtszék meglátta csupasz melleit – Quintilian azt mondja, hogy "non Hyperidis actione... sed conspectus corporis" mentette meg ("nem Hyperides könyörgése, hanem teste látványa") ). Ennek a történetnek három különböző változata maradt fenn – Quintilianus beszámolójában Sextus Empiricus és Philodemus változataival együtt Phryne dönt arról, hogy felfedje saját melleit; míg az Athenaeus-féle változatban Hypereides felfedte Phryne-t beszéde csúcspontjaként, a Plutarkhosz-féle változatban pedig Hipereidész, mert látta, hogy beszéde nem tudta meggyőzni az esküdtszéket. Christine Mitchell Havelock megjegyzi, hogy külön bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy nőket hoztak be a tárgyalóterembe, hogy felkeltsék az esküdtszék rokonszenvét, és hogy az ókori Görögországban a mellek felfedése egy ilyen együttérző reakciót kiváltó gesztus volt, így Phryne feltételezett viselkedése a bíróságon. nem párhuzam nélküli a görög gyakorlatban. Ez az epizód azonban valószínűleg soha nem történt meg. Poszidipposznak az Ephesian Woman című vígjátékának perbeli változatában (amely Kr.e. 290 körül készült) nem említették , ezért valószínűleg későbbi dátummal. Posidippus változatában Phryne személyesen könyörgött minden esküdtnek a tárgyaláson, hogy mentsék meg az életét, és ez volt az, ami biztosította a felmentését. Bár ezek a beszámolók mindegyike azt feltételezi, hogy Phryne-t életéért bíróság elé állították, Asebeiát nem feltétlenül büntették halállal; agōn timētos volt, amelyben az esküdtszék dönt a büntetésről, ha a vádlottat elítélik.

Hermippus beszámol arról, hogy Phryne felmentése után Euthias annyira dühös volt, hogy soha többé nem beszélt nyilvánosan. Kapparis azt sugallja, hogy valójában megfosztották tőle , valószínűleg azért, mert nem szerezte meg az esküdtek szavazatainak egyötödét, és nem tudta kifizetni a későbbi bírságot.

Modell

Praxiteles Knidosi Aphroditéjának római márványmásolata , amelyről Phryne mintát készített.

Phryne a klasszikus Görögország két nagy művésze, Praxiteles és Apelles modellje volt . Athenaeus szerint Apelles látta, amint Phryne meztelenül a tengerbe sétál Eleusisban, és ettől a látványtól inspirálva őt használta modellként Aphrodité Anadyomenét ( Aphrodité felkelés a tengerből ) ábrázoló festményéhez. Ez a munka Aszklépiosz szentélyében volt kiállítva a görög Kos szigetén, és az i.sz. első században úgy tűnik, hogy Apelles egyik legismertebb munkája volt.

Praxiteles Aphrodité ábrázolását is Phryne-re – Knidos Aphroditéjára – alapozta , amely az ókori görög művészet első háromdimenziós és monumentális méretű női aktja. Készített egy arany vagy aranyozott Phryne szobrot is, amelyet – Pausanias szerint maga Phryne dedikált fel – Apollón delphoi szentélyében helyeztek ki. Ez lehetett az első női portré, amelyet a Delphiben dedikáltak; minden bizonnyal ez volt az egyetlen női szobor, amelyet a római kor előtt szenteltek fel.

Forrás: wikipédia