1Q769 Kerényi Jenő : Szalonnázó munkás terrakotta szobor

Régi, jelzett, talapzaton ülő férfi szobor. Terrakotta szobor. Szalonnázó férfi. A szobron kopásnyomok elfestések találhatók, lásd fotó. Gyűjteménybe való RITKA darab! Talapzatán hátoldalán jelzés: KERÉNYI J.

Szélesség: 12 cm

Magasság: 17.5 cm

Súly: 0.4 kg

Kerényi Jenő

szobrász

Születési hely: Budapest

Születési dátum: 1908

Kiállítások az adatbázisban:

Plasztikai varázslat. Szobrászati gondolatok formái. Kerényi Jenő kiállítás

Mesterei: Bory Jenő.

1925-1930: Iparrajziskola; 1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő. 1937: Római ösztöndíj; 1942: Zrínyi-jutalom; 1950: Munkácsy-díj; Suzzara (OL), Nemzetközi kisplasztikai kiállítás I. díja; 1952: Munkácsy-díj; 1955: Kossuth-díj; 1958: Brüsszel, Világkiállítás, Grand Prix [Somogyi Józseffel]; 1964: érdemes művész; 1966: kiváló művész; 1968: Munka Érdemrend arany fokozata; 1969: Budapest Főváros Pro Arte aranyérme; 1969: II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, Baranya megye nagydíja. Budapesten élt, 1934 óta volt kiállító művész. Mind a kisplasztikában, mind a monumentális ágazatokban aktívan tevékenykedett: körplasztikákat és domborműveket alkotott. Műveinek domináns anyaga a kő és a bronz, illetve az 50-es években az alumínium volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot. Korai periódusában feszesen komponált, dinamikus belső energiákat összpontosító kompozíciókat készített: ezen alkotószakaszának pregnáns művei az 1942-1948 között született női aktok (Napozó, Fürdőző, Nyújtózkodó). A második világháború utáni években megalkotta a közelmúlt ötven évének példaadó, nagyhatású köztéri monumentumává vált alkotását, a sátoraljaújhelyi Partizánemlékművet, majd olyan, ugyancsak jelentős, állami megrendelésre alkotott műveket készített, mint a budapesti Csontváry-síremlék, vagy a tihanyi Legenda. Az 50-es évek második felétől mind erőteljesebbé vált szobrászatának expresszív alaphangja: a Harcosok, a Kis lovas-szobrok mellett monumentális díszkutak, díszítőszobrok (Győr, Budapest) tanúsítják ezt. A pályája utolsó időszakában született Antik legenda, Mózes, Géniusz, Golgota c. kompozíciók azt jelzik, hogy a mítoszok, a legendák világa, a biblikus témák felé fordult: e műveinek drámai, feszült hatásvilágát mély gondolatiság, vibráló formarend, tépett felületkezelés teremti meg.

Egyéni kiállítások

1941 • Tamás Galéria, Budapest

1965 • Collegium Hungaricum, Bécs • Linz (A)

1976 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)

1978 • Szentendre (állandó kiállítás)

1980 • Moszkva

2006 • Körmendi Galéria, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások

1937 • Új Művészek Egyesülete, Budapest

1940 • Sportdíj-kiállítás

1942 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence

1958 • Világkiállítás, Brüsszel [Somogyi Józseffel]

1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence

1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs

1973 • II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest

1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok.

Művek közgyűjteményekben

Ferenczy Múzeum, Szentendre

Fővárosi Képtár, Budapest

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Köztéri művei

id. Markó Károly (domborműves kő emléktábla, 1941, Budapest, Markó u.)

Hősi emlékmű (kő, 1943, Léva)

Novák Mihályné síremléke (1945 körül, Kerepesi temető)

Megbeszélés (kő, 1953, Inota, Erőmű)

Partizánemlékmű (bronz, 1948, Sátoraljaújhely)

Felszabadítás és újjáépítés (kődombormű, 1950, Sajtószékh. József körúti homlokzata [Beck Andrással és Mikus Sándorral], 1990-ben lebontva, sorsa ismeretlen)

Osztyapenko kapitány (bronz, 1951, Budaörsi út; 1992 óta a budatétényi Szoborparkban)

Felvonulók (alumínium, 1954, Népstadion, Ifjúság útja)

Táncolók (bronz, 1958, Brüsszel [Somogyi Józseffel])

Figurális díszkút (bronz, 1959, Győr)

A szocializmus allegóriája (kődombormű, 1960, Győr, Pályaudvar)

Hárfás lány (bronz, 1961, Budapest, Emke Vendéglő, sorsa ismeretlen)

Női akt (kő, 1961, Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő)

Háromalakos csoport (bronz, 1961, Madách Színház)

Lebegő női akt (alumínium, 1961, Debrecen)

Fekvő nőalak (alumínium, 1963, Pécs, Hajnóczy J. u.)

Nő kígyóval (alumínium, 1963, Veszprém, Gyógyszertári Központ)

Anya gyermekével (bronz, 1963, Almásfüzitő)

Legenda (bronz, kő, 1963, Tihany, Rév)

Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1964, Nagykanizsa)

Dombormű (pirogránit, 1964, Budapest, Rezső tér, SOTE Kollégiuma)

Olvasó lányok (kő, 1965, Eger)

Anya gyermekkel (bronz, 1966, Karcag)

Zenélő lány (bronz, 1966, Vác, Dunamenti Cementművek-lakótelep)

Korsós lány (bronz, 1967, Budapest, XIV. ker., Torontál u.)

Szocialista művészet (kő, 1967, Gárdony)

Csontváry-síremlék (bronz, 1967, Kerepesi temető)

Körzőt tartó kéz (alumínium, 1967, Margitsziget

1997 óta sorsa ismeretlen)

Táncsics (bronz, 1969, Siklós)

Munkásmozgalmi emlékmű (Géniusz) (bronz, 1969, Miskolc, ?)

Ülő nő (bronz, 1969, Pécs)

Anya gyermekkel (bronz, 1972, Moszkva, Magyar Nagykövetség kertje)

Munkáskezek (kő, 1973, Miskolc)

Magvető (bronz, 1974, Salgótarján)

Lángot tartó nő (bronz, 1975, Budapest, II. ker., Vérhalom tér)

Díszkút (bronz, 1979, Városliget), Csontváry (bronz, 1979, Pécs, Sétatér [síremlék-másodpéldány])

Anya gyermekkel (bronz, 1980, Budapest, XI. ker., Goldman György tér)

Zenélő (bronz, 1983, České Budějovice [CSZ])

Ülő nő (bronz, 1988, Miskolc)

Csontváry-portré (bronz, 1994, Pozsony, Magyar Kulturális Központ).

Irodalom

ENTZ G.: ~, Magyar Kultúrszemle, 1943/1.

RABINOVSZKY M.: ~ újabb szobrai, Művészet, 1948/9.

NÉMETH L.: Új monumentális művészet felé. Domanovszky Endre, ~ és Somogyi József művészetéről, Szabad Művészet, 1955/4.

NÉMETH L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968

SZVETLOV, I.: ~, Moszkva, 1968

SZINYEI MERSE A.: ~ köztéri szobrai, Budapest, 1969

CSORBA G.: ~ művészetéről, Művészet, 1974/5.

KOVALOVSZKY M.: Expresszionizmus - forma és magatartás, Művészet, 1974/5.

PÁTZAY P.: ~, Budapest, 1975

POGÁNY Ö. G.: ~ 1908-1975 kiállítása (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1976)

POGÁNY Ö. G.: ~ről és művészetéről (A ~ Múzeum katalógusa, Szentendre, 1977)

A IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás katalógusa, Műcsarnok, 1978

SZINYEI M. A.: ~, 35 év 35 művész, Budapest, 1985

KONTHA S.: (szerk.:) Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985

WEHNER T.: Köztéri szobraink, Budapest, 1986

CSIFFRÁNY G.: Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. ~ Múzeum, in.: Pest megye képzőművészete, Szentendre, 1990

KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992.

Wehner Tibor

Forrás artportal.hu