0R127 Márvány nevető Buddha szobor

Szép állapotú, faragott márvány Buddha szobor, ülő, mosolygós Buddha.

Szélesség: 11.5 cm
Hosszúság: 5 cm
Magasság: 8 cm
Súly: 0.491 kg

Gautama Sziddhártha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gautama Buddha

Thaiföldi Buddha szobor
Született
Sziddhártha
hagyományosan:
i. e. 563,
tudományosan:
i. e. 400 körül[* 1]
Lumbini, mai Nepálban
Elhunyt
i. e. 483
Kusínagar, mai Indiában
Nemzetisége
Sákja
Házastársa
Jasodará
Gyermekei
Ráhula
Szülei
Májá
Suddhódana
Foglalkozása

• bhikkhu
• filozófus

Filozófusi pályafutása
Kelet-India
i.e. 6.–4. század
Iskola/Irányzat
buddhizmus
Fontosabb nézetei
Négy nemes igazság

Gautama Sziddhártha, Gautama Buddha,[* 2] Sákjamuni Buddha vagy egyszerűen a Buddha, ókori bölcs[2], a buddhizmus meghatározó alakja.[3] Úgy tartják, hogy leginkább Kelet-Indiában élt és tanított, valamikor az i. e. 6. és 4. század között (a hagyományos számítás szerint i. e. 563 és i. e. 483 között élt, de az újabb kutatások kissé későbbre teszik működését).[4][* 1]

A buddha szó jelentése „a felébredt” vagy „a megvilágosodott”. Nagy kezdőbetűs alakja a történelmi Buddhára vonatkozik, kis kezdőbetűs alakja jelentheti a buddhista kozmológiában használt, minden történelmi korszak első megvilágosodott lényét, aki mások tanítása nélkül, önállóan érte el a megvilágosodott tudatszintet. A buddhizmusban úgy tartják, hogy végtelen számú buddha létezett korábban és végtelen számú fog még létezni a jövőben is (bővebben lásd: Buddhák listája és Nevesített buddhák listája). A legtöbb buddhista hagyományban Gautama Sziddhárthát tekintik korunk legmagasabb rendű buddhájának (páli szammászambuddha, szanszkrit szamjakszambuddha).[12] Gautama az ókori Indiában az érzéki örömök halmozása és az aszkézis közötti középutat tanította. Később India keleti részén is tanított, Magadha és Kosala ősi királyságokban.[13]

Gautama a buddhizmus első számú alakja, akiről a buddhista követők úgy tartják, hogy az élete történéseit, tanítóbeszédeit, illetve az általa tanácsolt szerzetesi fogadalmakat a halála után összefoglalták és szájról szájra hagyományozták tovább a bhikkhuk (szerzetesek), a bhikkhunik (apácák) és a világi emberek, azaz a szangha (buddhista közösség). A neki tulajdonított tanításokat először mintegy 400 évvel a halála után írták le a buddhista tudósok. Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (i. e. 800–200) meghatározó gondolkodóinak.[14]

A hagyományok szerint az északkelet-indiai és a nepáli határ közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király, Suddhódana fia volt, s a mai Nepál területén, Lumbiniben született. Anyanyelve a mágadhi prakrit nyelv volt.[15]

Huszonkilenc évesen családját, feleségét (Jasodará) és csecsemő fiát (Ráhula) elhagyva az igazság keresésének szentelte életét. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az elméjét, de nem jutott közelebb az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva a Bódhifa alatt meditálva rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „megvilágosodottá” vált. Ekkor harmincöt éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját, és haláláig ezrek váltak a követőivé. Legfőbb tanításait a „négy nemes igazság” foglalja össze:[16]

1. az emberi élet lényegében szenvedéssel teli (dukkha);
2. e szenvedés oka az emberi önzés és vágyakozás;
3. van egy út, amellyel megszabadulhatunk az önzéstől és vágyakozástól;
4. a megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény” vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.