1N329 Régi XIII. Leó pápa csiszolt csiga emléktárgy Mária portréval

Szép állapotú nagy méretű régi tengeri csiga. Rajta csiszolt, női portré, Mária portré látható. Alatta datált latin nyelvű felirat: RICORDO DEL GIUB EPIS DI S.S.LEONE XIII. 1893

Szélesség: 10 cm

Hosszúság: 13.5 cm

Magasság: 8.3 cm

Súly: 0.445 kg

Leó pápa XIII

Pápa

Leó XIII

Róma püspöke

Papa Leone XIII (1898).jpg

Hivatalos fénykép, 1898 [a]

Templom katolikus templom

Megkezdődött a pápaság 1878. február 20

A pápaság véget ért 1903. július 20

Előző Pius IX

Utód Pius X

Megrendelések

Felszentelés 1837. december 31-

én Carlo Odescalchi

Felszentelés 1843. február 19-

én Luigi Lambruschini

Bíboros lett Pius 1853. december 19-

én

Személyes adatok

Született Gioacchino Vincenzo Raffaele Luigi Pecci

1810. március 2

Carpineto Romano , Róma megye , Francia Birodalom

Meghalt 1903. július 20. (93 évesen)

Apostoli Palota , Róma , Olasz Királyság (ma Vatikánváros )

Előző bejegyzés(ek)

Tamiathis címzetes érseke (1843–46)

Belgiumi apostoli nuncius (1843-46)

Perugia érseke-püspöke (1846-80)

San Crisogono bíboros-pap (1853-78)

Camerlengo az Apostoli Kamaraból (1877–78)

Jelmondat Lumen in coelo [1] (Fény a mennyben)

Aláírás XIII. Leó aláírása

Címer XIII. Leó címere

Más Leo nevű pápák

Leó pápa pápai stílusai

XIII

C oa Leon XIII.svg

Referencia stílus Őszentsége

Beszélt stílus Szentséged

Vallásos stílus Szent Atya

Posztumusz stílus Egyik sem

Leó pápa felszentelési története XIII

Történelem

Püspöki utódlásXIII. Leó pápa ( olaszul : Leone XIII ; születési neve: Gioacchino Vincenzo Raffaele Luigi Pecci ; [b] 1810. március 2. – 1903. július 20.) 1878. február 20-tól 1903 júliusában bekövetkezett haláláig a katolikus egyház feje volt. 93 éves koráig élt. , ő volt a legidősebb hivatalt betöltő pápa, és a történelem második leghosszabb életű pápa XVI. Benedek emeritus pápa után . Ő volt a negyedik leghosszabb pápa uralkodása is, Szent Péter , IX. Pius (közvetlen elődje) és II. János Pál mögött .

Közismert intellektualizmusáról és a katolikus egyház modern gondolkodással kapcsolatos álláspontjának meghatározására tett kísérleteiről. Leó pápa híres 1891-es Rerum novarum enciklikájában felvázolta a munkások tisztességes bérhez, biztonságos munkakörülményekhez és szakszervezetek létrehozásához való jogát , ugyanakkor megerősítette a tulajdonhoz és a szabad vállalkozáshoz való jogot, szemben a szocializmussal és a laissez-faire kapitalizmussal . Ezzel az enciklikával a „társadalmi pápának” és „a munkások pápájának” nevezték el, egyben megteremtette a modern gondolkodás alapjait az egyház társadalmi doktrínájában, befolyásolva utódai gondolatait. Hatással volt a katolikus egyház mariológiájára és előléptette a rózsafüzért és a skapulárát egyaránt . Megválasztásakor azonnal a tomizmust , Aquinói Tamás teológiáját kívánta újjáéleszteni , és arra kívánt hivatkozni, mint a katolikus egyház hivatalos teológiai és filozófiai alapjára. Ennek eredményeként 1879-ben szponzorálta az Editio Leoninát .

XIII. Leóról különösen emlékeznek arra a meggyőződésére, hogy a politikai szociológia területén végzett lelkipásztori tevékenység az egyháznak is létfontosságú küldetése, mint a társadalmi igazságosság eszköze , valamint az emberi személy jogainak és méltóságának megőrzése. XIII. Leó tizenegy pápai enciklikából álló feljegyzést adott ki a rózsafüzérről, amivel a „rózsafüzér pápa” címet kapta. Ezenkívül jóváhagyott két új Mária-skapulárt, és ő volt az első pápa, aki teljes mértékben magáévá tette Mária mint közvetítő koncepcióját . Ő volt az első pápa, aki soha semmilyen irányítást nem gyakorolt ​a pápai államok felettHasonlóképpen, számos politikája a pápai államok elvesztésének mérséklésére irányult, hogy megkísérelje leküzdeni az időbeli hatalom elvesztését, de mindazonáltal folytatta a római kérdést .

1903-ban bekövetkezett halála után a Szent Péter-bazilika barlangjában temették el, majd földi maradványait 1924-ben átszállították a Lateráni Szent János-bazilikába .

Korai élet és oktatás, 1810–1836

Pecci gróf és grófné, szülők

A ház Carpineto Romanóban , amelyben a Pecci testvérek nőttek fel

A Róma melletti Carpineto Romanóban született , Ludovico Pecci gróf (1767–1833) és felesége, Anna Francesca Prosperi Buzzi (1773–1824) hét fia közül a hatodik . Testvérei közé tartozott Giuseppe és Giovanni Battista Pecci. 1818-ig otthon élt családjával, "amelyben a vallás a legmagasabb kegyelemnek számított a földön, hiszen általa az üdvösség örökkévalóságra kiérdemelhető". Giuseppével együtt a viterbói jezsuita főiskolán tanult 1824-ig. Élvezte a latint , és ismert volt, hogy tizenegy évesen írta saját latin verseit.

A testvérei voltak:

Carlo (1793-1879)

Anna Mária (1798-1870)

Caterina (1800-1867)

Giovanni Battista (1802-1881)

Giuseppe (1807-1890)

Fernando (1813-1830)

1824-ben őt és Giuseppe-t Rómába hívták, ahol édesanyjuk haldoklott. Pecci gróf felesége elvesztése után a közelébe akarta gyermekeit, így Rómában maradtak nála, és a Jezsuita Collegium Romanumba jártak .

1828-ban a 18 éves Vincenzo a világi papság mellett döntött , és Giuseppe belépett a jezsuita rendbe. Vincenzo az Academia dei Nobili-n tanult , főként diplomáciát és jogot. 1834-ben diákelőadást tartott, amelyen több bíboros is részt vett a pápai ítéletekről. Előadásáért akadémiai kiválóságért járó díjat kapott, és felkeltette a vatikáni tisztviselők figyelmét. Luigi Lambruschini bíboros külügyminiszter bemutatta a vatikáni gyülekezeteknek. A római kolerajárvány idején Sala bíborost segítette a városi kórházak felügyelőjeként. 1836-ban Rómában szerzett teológiából, valamint polgári és kánonjogi doktorátust.

Forrás: wikipédia