0T252 Edith Piaf CD 2 db

Edith Piaf francia sanzonénekesnő 2 CD-je egyben:

On Danse Sur Ma Chanson:
1. C'Etait Un Jour De Fete
2. Le Chacal
3. Ding Din Don
4. J'Entends La Sirene
5. Les Marins Ca Fait Des Voyages
6. Le Mauvais Matelot
7. Le Deux Copains
8. Ou Sont Ils Mes Petits Copains
9. Le Vagabond
10. Le Brun Et Le Blond
11. Escale
12. Le Disque Us
13. Un Coin Tout Bleu
14. Madeleine Qu'Avait Du Coeur
15. Simple Conne Bonjour
16. C'est Un Monsieur Tres Distingue
17. Le Petit Monsieur Triste
18. On Danse Sur Ma Chanson
19. C'est La Moindre Des Choses
20. Tu Est Partout
21. La Java En Mineur

21 Greatest
1. C'Etait un Jour De Fete
2. Le Chacal
3. Ding Din Don
4. J'Entends La Sirene
5. Les Marins Ca Fait Des Voyages
6. Le Mauvais Matelot
7. Les Deux Copains
8. Ou Sont Ils Mes Petits Copains?
9. Le Vagabond
10. Le Brun Et Le Blond
11. Escale
12. Le Disque Use
13. Un Coin Tout Bleu
14. Madeleine
15. Simple Comme Bonjour
16. C'Est Un Monsieur Tres Distingue
17. Le Petit Monsieur Triste
18. On Danse Sur Ma Chanson
19. C'Est La Moindre Des Choses
20. Tu Es Partout
21. La Java En Mineur

Az egyik CD műanyag tokja megrepedt.

Súly: 0.184 kg

Édith Piaf

Édith Piaf

Születési név

Édith Giovanna Gassion

Született

1915. december 19. Párizs

Elhunyt

1963. október 10.[1] (47 évesen) Grasse

Sírhely

Père-Lachaise temető

Állampolgársága

francia

Házastársa

• Jacques Pills (1952. szeptember 20.–1956)
• Théo Sarapo (1962. október 9.–1963. október 10.)

Élettárs

• Yves Montand
• Marcel Cerdan
• Louis Gérardin

Szülei

Louis Gassion

Foglalkozása

• énekes
• street artist
• dalszerző
• színész

Kiadója

• Capitol Records
• Pathé Records
• EMI

Díjak

Grammy Hall of Fame (1998)

Édith Piaf, eredeti nevén: Édith Giovanna Gassion, (Párizs, 1915. december 19. – Placassier, Grasse, 1963. október 10. [Az utólag, Párizsban kiállított halotti bizonyítvány szerint október 11.[1]); francia sanzonénekesnő, sanzonszerző, színésznő.

 Nevének eredete

Piaf a francia argóban verebet jelent (nyilvánvaló utalás vékony testalkatára – Édith 142 cm magas, 40 kg tömegű volt). Művésznevét felfedezője, Louis Leplée adta neki, aki azt mondta, hogy olyan, mint egy veréb. Másik becenevének – la môme – jelentése „kölyök”, „fiatalasszony”, ez utalás fiatal korára a felfedezése idején.

 Élete

 Hányatott gyermekkora

Anyja, Annetta Giovanna Maillard (művésznevén Line Marsa), bárénekesnő volt. Énekelni ment Konstantinápolyba, ezért a kis Édithet rábízta anyjára, majd apai nagyanyjához került, aki egy bordélyház madámja volt Normandiában, az Eure megyei Bernay-ben. Apja, Louis-Alphonse Gassion, aki cirkuszi artistaként próbált megélni, magához vette a lányát. Ezt követően Édith utcai mutatványosként szerepelt. Ilyen irányú pályafutása hamar véget ért vékony testalkata miatt, énekhangjának köszönhetően azonban továbbra is pénzt tudott keresni apja mutatványai mellett: a kígyóember-mutatványa után Édith dalai következtek.

1919-ben szaruhártya-gyulladás (keratitisz) következtében megvakult, látását csak hétévesen nyerte vissza, elmondása szerint a Lisieux-i Szent Terézhez intézett imádságoknak és a szent sírjához tett zarándokútnak köszönhetően.

1932-ben megszületett első gyermeke: Marcellina. Édith ekkor 17 éves, a gyerek apja, Louis Dupont pedig 18. A gyerek azonban kétéves korában agyhártyagyulladás következtében meghalt.

 Énekesnői pályájának kezdete

Az utcai éneklés közben figyeltek fel tehetségére, és Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója, a kávéház-tulajdonos indította el pályáján. Ő adta neki a „Piaf” nevet is.

1935-ben, húszévesen énekelt először színpadon. Első fellépésén maga kötötte pulóverben jelent meg, melynek egyik ujjával nem készült el, s a hiányt egy fehér selyemkendővel palástolta.

1936 áprilisában Louis Leplée-t meggyilkolták, a gyanúsítottak között Édith is szerepelt. A botrány következtében újra utcára került volna, ha Raymond Asso költő fel nem karolja. Három évig tanította, szép sanzonokat írt neki és kiharcolta első revüszínházi fellépését. Bemutatta Marguerite Monnot-nak, aki aztán olyan örökzöld Piaf-slágereket szerzett, mint a „Milord”.

1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki írta A közönyös szépfiú című darabját.

Párizs 1940-es német megszállása után 1941-ben filmszerepet kapott, a megszállás idején pedig rendszeresen énekelt a katonáknak. A hadifoglyok árváinak megsegítésére gálaestet szervezett. A műsor után az elegáns nézők nercbundáit és ékszereit elárverezték, hogy pénzt gyűjtsenek. Segítette zsidó énekes kollégáit, akik állás nélkül maradtak, vagy elhurcolás fenyegette őket.

1943-ban Charles Trenet-vel, Loulou Gastével és más ismert párizsi sanzon-énekessel együtt Piaf is utazást tett Berlinben, ismertség-növelő, mai szóval „promóciós” célból.[2][3]

Világhír és tragédiák

1947 novemberében lépett fel először New Yorkban, azonban nem aratott sikert az amerikai közönség előtt. Későbbi fellépései azonban már itt is nagyon sikeresek. Ugyanebben az évben ismerte meg nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot.

1949 októberében Marcel Cerdan repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, miközben Édith New York-i fellépésére repült. Ennek következtében Édith alkoholista lett, amitől élete végéig nem tudott szabadulni. Nemsokára a morfiumra is rászokott, amit először egy kórházban kapott fájdalmai enyhítésére, ugyanis közben autóbalesetet szenvedett.

1952-ben feleségül ment Jacques Pills sanzonénekeshez. Esküvői tanúja Marlene Dietrich volt. Nászútjuk egyetlen óriási turné volt: New York, Hollywood, San Francisco, Las Vegas, Miami. Négy évvel később azonban elváltak.

Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett. Fellépett a New York-i Carnegie Hallban és a Waldorf Astoriában épp oly sikert aratva, mint a párizsi Olympia színpadán vagy Stockholm legnagyobb zenés színházában. Előfordult, hogy éneklés közben többször összeesett. Az 1950-es évek végén, Stockholmban bekövetkezett rosszulléte után a kórházban gyógyíthatatlan, áttétes rákot diagnosztizáltak nála.

1962. október 9-én, 46 évesen, már nagyon betegen feleségül ment a görög származású, 26 éves Théo Sarapo énekeshez (eredeti nevén Thépohanis Lamboukashoz), akivel együtt többször is fellépett. Híres slágerük A szerelem mire jó? című sanzon. Piaf utolsó koncertkörútját „öngyilkos turnénak” is szokták nevezni.

Halála

1963 augusztusában egy plascassier-i házba vonult vissza, Grasse külvárosában, a Francia Riviérán. Itt élte utolsó hónapjait, állandó gondozás mellett, és itt hunyt el 1963. október 10-én a déli órákban májrákban. Holttestét Sarapo és barátai éjszaka egy mentőautóban titokban Párizsba szállították, halálának hírét október 11-én reggel közölték, mintha itt, szülővárosában hunyt volna el, régi barátjával, Jean Cocteau-val egyazon napon.[4]

A párizsi Père-Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomra. Óriási részvét mellett kísérték utolsó útjára, a fővároson keresztül haladó gyászmenetet a Boulevard de Lannes-tól a montparnasse-i Père-Lachaise-ig mintegy 40 000 ember kísérte, rajongói Párizsból és más vidékekről. Bár Piaf hívő katolikus volt, „bűnös életvitelére” hivatkozva[5] a katolikus egyház megtagadta az egyházi temetést és a gyászmise tartását. Sírjánál csak Thouvenin de Villaret atya, a színházi és zenei szakma alamizsnása (aumônier) mondhatott rövid áldást.[6]

Sírkövére ezt vésték: „Madame Lamboukas, dite Édith Piaf” (Lamboukasné, akit Édith Piaf-ként ismertek). Sírhelye a temető 97. parcellájában található (pontosan itt: é. sz. 48° 51′ 35″, k. h. 2° 23′ 56″). Édith Piafon kívül itt nyugszik édesapja, Louis-Alphonse Gassion († 1944) és kislánya, Marcelle, aki 2 éves korában, 1935-ben halt meg, valamint Piaf özvegye, Théo Sarapo (Thépohanis Lamboukas) is, aki 1970-ben autóbalesetben veszítette életét.

Forrás: wikipedia