Sztravinszkij - Ramuz: A katona története
Feltöltés ideje: 2023. július 31. |
Termékkód: 5178333 |
Megtekintések: 135 |
Megfigyelők: 0 |
aqua (2787)
BUDAPEST
Tudja meg, milyen lépésekkel tesszük biztonságosabbá és kényelmesebbé online piacterünk használatát. Részletek
Műfaj: | klasszikus zene |
Sztravinszkij - Ramuz: A katona története
A zenés színház történetében korszakalkotó jelentőségű A katona története magyar nyelvű szöveges változatban lemezen. Az új fordítás Lackfi János munkája, a színpadi verziót Ascher Tamás rendezte. A szereposztás: Mesélő - Kulka János, Katona - Szarvas József, Ördög - Helyey László, Hercegnő - Schell Judit. A hangfelvételen közreműködő zenészek a hazai hangszeres szólisták kiválóságaiból verbuválódtak.
A mesejáték szereplői:
Mesélő - Kulka János
Katona - Szarvas József
Ördög - Helyey László
Királylány - Schell Judit
A kamaraegyüttes zenészei:
Rozmán Lajos - klarinét
Benkócs Tamás - fagott
Velenczei Tamás - trombita
Kácsik Jenő - harsona (1-7)
Kócziás Ferenc - harsona (8-17)
Rácz Zoltán - ütőhangszerek
Juniku Spartakus - hegedű
Buza Vilmos - nagybőgő
gor Sztravinszkij: A katona története
Olykor
mintha anekdotikus elemek magyarázhatnák meg legjobban egy remekmű
születésének motivációját, külső indítékait legalábbis – márpedig A katona története
esetében nagyonis egyszerűnek tűnik a magyarázat: akkoriban Svájcban,
az első világháború idején, Stravinsky el volt vágva oroszországi
jövedelmi forrásaitól, művei után berlini székhelyű kiadójától nem
kapott jogdíjat, egyébként is nagyon megcsappantak műveinek előadásai;
Ramuz fő jövedelmi forrása műveinek franciaországi eladása volt, a
háborús években ez azonban alig jelentett számára valamit. Arra
gondoltak, hogy egy olyan színpadi művet hoznak létre, amelynek előadása
a lehető legegyszerűbb, alig igényel társulatot és technikát, könnyen
utaztatható, játszható szabadtéren és színházépületben egyaránt. Persze
mindez mit sem árul el a szerzők valódi, belső indíttatásáról, ami végül
arra vezetett, hogy ebből az alkalminak szánt, az apparátust illetően
eleve kompromisszumokat vállaló produkcióból a 20. század zenéjének
egyik korszakos remekműve született.
Ramuz mesejátékot akart
írni, amely némiképp független a zenétől; Stravinsky pedig
gyakorlatiasan már arra is gondolt, hogy a zene – szvit-változatában, a
cselekmény megidézése nélkül – koncertpódiumon is megszólaltatható
legyen. Stravinsky egy orosz népmese olvastán támadt ötletét ajánlotta
megvalósításra, amelynek motívumait Afanaszjev hatalmas gyűjteményében
találta meg (hasonlóan már több korábbi művéhez is). Egy katonáról szól a
történet, aki szerződést köt az ördöggel, megpróbál túljárni az eszén,
de végül persze mégis az ördög diadalmaskodik. A Faust-legenda népmesei
változatáról van tehát szó – ám minden parodisztikus vagy humoros
felhang nélkül; a történet a legalapvetőbb fordulataira van redukálva, s
talán éppen ez az egyszerűség az oka, hogy végig talányos, meseszerű
tud maradni s nem válik tanmesévé vagy példázattá. Az eredeti népmesei
anyagot számos olyan motívummal gazdagították, amelyek kiszakítják a
történetet az orosz néphagyományból, egyetemessé teszik, bizonyos
mértékben aktualizálják is, anélkül azonban, hogy születésének korára
vonatkozó konkrét célzásuk volnának benne.
Az előadó-apparátus a
gyakorlati megfontolásból fakadóan kicsi: mindössze hét zenészt és négy
színpadi szereplőt foglalkoztat. (Stravinsky e gyakorlati szükségből
erényt tudott kovácsolni: azáltal, hogy minden hangszercsaládnak a
legjellegzetesebb képviselőjét választotta ki, olyan együttest hozott
létre, amely redukált voltában se hat szegényesnek, hanem nagyonis
lényegretörőn tervezettnek; olyképpen stilizált képviselője egy
nagyzenekarnak, ahogyan a cselekmény lecsupaszított jelenetei és
motívumai is az európai kultúra egyik nagy toposzának, a
Faust-történetnek.)
Minden adva volt ahhoz, hogy ezzel a darabbal
az előadók körbeutazzák Svájcot. A nagy sikerű első előadás másnapján
kitört azonban a spanyolnátha-járvány, ami lehetetlenné tette efféle
koncertkörutak lebonyolítását. A megélhetésért megfogamzott terv
produkcióként így kudarcot vallott – azonban műfajteremtő tetté vált,
olyan megoldásokat sorakoztatott fel, amelyek miatt a mű megérdemli,
hogy ne csupán a század zenetörténetében, de színháztörténetében is
külön hely illesse meg.
Ramuz és Stravinsky olyan szcenikai
elképzelést valósított meg, ami valóban újdonságnak számított a korszak
színházi törekvéseiben. Az előadás valamennyi alkotóeleme egymást
segíti, egymásra épül, szerkezeti kapcsolatba lép egymással. A darab
legfontosabb szereplője a Mesélő, aki a színpad egyik szélén foglal
helyet; szerepe szerint elmeséli a történetet, de kommentálja is az
eseményeket, sőt, a cselekmény egy pontján – Pirandello-ihlette
megoldással – közbeszólásai, utasításai révén, a Katonával való
viszonyában, aktív cselekvővé is válik. Néhány esetben kapcsolatba kerül
a zenével is, hiszen rímes sorait ritmikusan, a zenére kell elmondania.
Két valódi színész-szereplője van a darabnak: a Katona és az Ördög; ők
viszont már nem csak elmesélik és dialógusokban eljátsszák a történetet,
hanem némajáték-jelenetekben is megmutatják a közönségnek. E némajáték
során kerülnek kapcsolatba a színpadi előadásban néma szereplővel, a
Királylánnyal, akit nem is színésznek, hanem táncosnőnek kell
alakítania, mert minden érzelmét, minden reakcióját tánccal fejezi ki (a
színpadi előadásban az ő szavait a Mesélő kommentárjaiból és
idézeteiből ismerjük meg – a lemezen, az érthetőség kedvéért, meg
kellett szólaltatni őt is). E hármas jelenetbeosztásnak megfelelően a
színpad is három részre van osztva: előterében a beszélő, egy lépéssel
hátrébb, de már függönnyel elválaszthatóan találjuk a színjáték
színpadát, s végül egy újabb függönnyel leválaszthatóan, a némajáték, a
táncjelenetek helyszínét. E helyszíneket a Mesélő szövege köti össze
egymással, szinte a vásári kikiáltók módján – az eredeti szcenikai
elgondolás szerint a némajáték-jelenetek alatt a Mesélő kölcsönzi
hangját a szereplőknek.
S természetesen, a negyedik „színpad” a
zenészeké, hiszen ők is végig a közönség számára láthatóan játszanak, a
zenei tételek a hármas színpadnak hol ezzel, hol azzal a helyszínével
vannak kapcsolatban; néha a zenének valóban kísérő-kommentáló funkciója
van csupán, s még az önálló tételek is voltaképpen kísérőzenék.
Fölvetődik a kérdés: a cselekményt a szöveg vagy a zene viszi-e előbbre?
Nyilvánvalóan helytelen így megfogalmazni a kérdést, hiszen a teljes mű
előadása során zene és szöveg egymást erősíti, egymást értelmezi.
Mégsem melodráma A katona története – bár számos közös vonást
mutat e nagy hagyományú műfajjal is – , hanem valóban egy műfajilag
besorolhatatlan alkotás, amelynek megnevezésétől a partitúra címlapja is
tartózkodik, s csak ennyit mond: a művet elmesélni, eljátszani,
eltáncolni kell.
Manapság A katona története azonban
többnyire nem ebben a teljes formájában ismert; általában ugyanis azt a
szvit-változatot játsszák, amelyet Stravinsky már valószínűleg a zene
megírásakor eltervezett. A zene természetesen önmagában is megáll:
Stravinsky remekműveinek egyike a stilizált, de jól felismerhető,
mindenki számára evidenciaként megjelenő stílus-allúziók, nyíltan
megjelenített műfaji utalások sorozata (tánctételek, indulók, a kor
használati zenéjéből ismert fordulatok, tételtípusok követik egymást:
amerikai katonainduló van itt spanyol pasodobleval, de hallunk tangót,
valcert és ragtime-ot, a barokk koncert-formát idéző virtuóz tételt,
némi cinizmussal megidézett protestáns korált – s persze, ezeken a
tételeken belül is számos utalásra bukkanhat a zenei stílusok
ismeretében jártas hallgató). A szvit-változat azonban mégis:
szegényesebbnek tűnik az eredeti elgondolás mellett; nagyszerű tételek
sorozata csupán, míg a szcenikus verzió valóban egy új műfaj példája,
még ha szöveg és zene egymásrautaltságának ilyen evidenciáját kevés
hasonló mű tudta is azóta felmutatni. A katona története nem csupán
zenés színház, a műfajmegjelölés megszokott értelmében, hanem valóban:
zenei színház.
Wilheim András
Termék j
Garanciális feltételek
Garancia: 1 év |
Fizetési opciók
Banki előre utalás |
Készpénz |
Szállítási opciók
Szállítás innen: Magyarország Feldolgozási idő: 1-2 munkanap A feldolgozási idő megmutatja, hogy az eladónak a fizetéstől számítva mennyi időre van szüksége a tárgy becsomagolásához és feladásához. Ez alapján tájékozódhat a vevő, hogy a fizetést követően mikor várhatja a csomag feladását. | |
Személyes átvétel | Budapest |
Postázás | 1230 HUF |