Hortobágyi László: Fata-organa

Hortobágyi László: Fata-organa

A különböző zenei kultúrák összeolvasztásának mestere egy ezidáig soha
nem hallhatott kezdeményezésbe fogott. Virtuális muszlim orgonamiséjében
a hagyományos európai kultúrafelfogás találkozik a mohamedán rituálé
szellemiségével, ahol az orgonahangok tucatnyi neves, európai orgona
eredeti hangmintáiból szerkesztődtek. Hortobágyi László diszkográfiája
több, mint húsz albumot tartalmaz, melyekből több tízezer példány kelt
el világszerte.

Ebben a világban a zene - úgy tűnik - az emberiség édes mérge, egyben
eme keletiesedő (kasztosodó) nyugati társadalom életérzéseinek minden
más művészetnél és tudománynál érzékenyebb lakmuszpapírja.

A
szertartások és a hiedelmek az emberi agy és képzelet szimbólumteremtő
ektoplazmáiként egy értelemmel belakható világ helyett léteznek:
valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők
agyára. Mindez a legnagyobb közös emberi-társadalmi rossz szociális
tömbje alá begyűrt individuum, a bebábozott Én napi-történelmi
gyakorlataként funkcionál.

A demográfiai és a (nem) szabad piaci
kulturális szocio-túlnyomás korlátlan választékot kínál az elidegenedés
biológiai- és kultúrszörnyeinek materializált tudat-mutációiból. A
Földet lassan belepi az „alien-nemzedék” lepedéke.

(Másfelől.)
Ennek a lemeznek a zenei anyagában a legelidegenedettebb európai,
zene-mérnöki magasművészet, az orgona - mint rituális építészeti elem és
transzcendentális zenei instrumentum - mögöttes jelentése találkozik a
hagyományos európai kultúrafelfogásban egy másvilági, a mohamedán
rituálé szellemiségével. A Fata-organa képzelt világa
megkísérli ábrázolni ezt az egyébként teljesen nyilvánvaló lehetőséget:
itt a kultúrák téren és időn átívelő közös gyökere nem más, mint az
emberi nyomorúság évezredes párlata, mely Ariadné fonalaként köti össze e
látszólag idegen-ismerős, emberlakta világot és az abból való
szabadulás művészet-technikáit.

A Fata-organa
hagyományos diszpozíciós elemei eredetiek, de hangstruktúrájuk
digitálisan újjáépített. Itt az új hangszín az eredeti hang atomjaira
bontott „minta-cellácskáinak” tízezreiből tevődik össze. A felvételeken
hallható orgonaregiszterek mindegyike az eredeti diszpozíciók síponként
(kivéve mixtúrák) rögzített élő-akusztikus felvételeinek digitálisan
átszerkesztett sorozataiból áll. Az eljárás technológiai alapja egy PCM
morphológia, amely a jó öreg FFT spektrum analízist alkalmazza a vezérlő
algoritmus előállítására (mint a „convolution”); mindezt párhuzamosan
egy, a szerző által kifejlesztett valós idejű virtuális
felhang-szintézist generáló szoftver-hardver használatával.