DT/089 - Ritkaság! Munkácsy-díjas Martsa István – Poharazó paraszt terrakotta kisplasztikája

Eladásra kínálom Martsa István 2szeres Munkácsy díjas szobrászművész Poharazó parasztot ábrázoló terrakotta kisszobrát. Martsa István kisplasztika munkái viszonylag ritkán bukkannak elő, ritkának nevezhetők. Elsősorban éremművészetét és köztéri szobrait lehet jobban ismerni, de 57 kisplasztikát is alkotott, amik nagyon ritkán bukkannak elő, nagy kincsként tartják számon a tulajdonosaik. Szobrain Ferenczy Béni stílusa jelenik meg. Az általam kínált kisplasztika teljesen ép, szép állapotú terrakotta szobor. A művész kézjegye az alkotásban szerepel. Igazi autentikus darab, igazi kuriózum.

Téma: alakos ábrázolás

Anyaga: terrakotta

Kora: 1950-1960 körül

Szignó: van

Magassága: 25 cm magas

Szélessége: 16 cm

Mélysége: 17 cm

Súlya: 1,1 kg

Állapot: a képen látható állapotban

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva, törékeny csomagként.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Martsa István (Pozsony, 1912. június 23. – Budapest, 1978. február 03.) kétszeres Munkácsy Mihály díjas magyar szobrász- és éremművész, érdemes művész.

Pályafutása:

Martsa viszonylag későn, 33 éves korában kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Eredendően villanyszerelő szakmát tanult 1920-tól, majd segédként az esztergomi Elektromos Műveknél dolgozott, később mozigépész lett. Szabadidejében fafaragással foglalkozott, amelyekre felfigyelt az Ady Szobor és síremlék kapcsán ismertté vált szobrászművész, Csorba Géza. Csorba egyébként a második világháború idején Martsa Alajos, Martsa István testvérbátyja esztergomi házában bújt meg az üldözések elől, ahol az abban az időben katonai behívóparancsát megtagadó Martsa István is meghúzódott. . A háború után Csorba Géza ösztönzésére a Magyar Képzőművészeti Főiskolára iratkozott, ahol 1945-1950-ig Csorba Géza, Ferenczy Béni, és Beck András voltak a mesterei. Főiskolai évei vége felé Ferenczy Béni tanársegédje lett. 1947-ben jelent meg először kiállításokon. Ferenczy Béni 1948-ban megvált főiskolán betöltött tanári állásától, de napi kapcsolatot tartva vele, képzését tovább is szemmel tartotta. Idővel a mester és tanítványa kapcsolat barátsággá alakult. Az 1950-es évek elején közös műteremben dolgoztak, s Ferenczy néhány jelentősebb alkotása Martsa József utcai műtermében készült.1951-től a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium szobrász tanára lett, 1960-ig. Tanítványai közül többen szobrászok, sőt éremművészetben is jeleskedő alkotók lettek, mint például Asszonyi Tamás, vagy Egyed Emma. 1964-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti tanszékén a szobrászat oktatója volt. Művészi munkásságát kisplasztikák és kisméretű portrék mintázásával kezdte. Ezt követte érmeinek gazdag sora. Portréi és érméi kitűnő ábrázoló készségről tanúskodnak. Az 1950-es évek közepétől szabadtéri szobrokra is kapott megbízást. Tanulmányúton járt, 1956-ban, Olaszországban, 1958-ban Vietnámban, 1969-ben Mongóliában. Kiemelkedő munkásságának elismeréséül Munkácsy díjjal jutalmazták (1957, 1966), 1970-ben Érdemes Művész, 1972-ben pedig az akkori művészeknek adható legmagasabb kitüntetések egyikét, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Szerény, visszahúzódó személyisége távol maradt az érvényesülés minden nemű formájától. Művészi hitvallását egyedül műveivel kívánta képviselni. Korai halálát szívinfarktus okozta. Felesége Szűcs Ilona festőművész volt, gyerekük Martsa Balázs.

Társulati tagságai:

A Képzőművészeti Szövetség tagja volt (1951-től több tisztséget viselt),

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület egyik alapítója volt 1958-ban,

A Művészeti Alap vezetőségi tagja volt 1972-től haláláig.

Művei:

Első korszakában, 1948-1952 között erősen kötődött a klasszikus hagyományokhoz. Ekkor elsősorban kisplasztikákat, érmeket, portrékat mintázott kitűnő jellemábrázolással. Kisplasztikáin, érmein, szobrain Ferenczy Béni stílusa, szellemi öröksége érződik. Az 1950-es évek közepétől figyelme a köztéri plasztikák felé fordult, ekkortól kapott rendszeres szobor-megbízásokat, amelyek további művészetének gerincét alkották. A vashegesztéses technikát az elsők között alkalmazta itthon. Munkássága során 62 érmét, 57 kisplasztikát és 40 szobrot alkotott. Művei megtalálhatók az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

Éremművészetéről

Martsa István éremművészetének kialakulására, fejlődésére nagy hatással volt mestere Ferenczy Béni éremművészeti jártassága, amely ösztönzően hatott rá. Éremművészetének legjelentősebb korszaka 1950-1955 közé esik, amelyet olyan kimagasló alkotások jellemeznek, mint a Leonardo (1952) emlékérem, amely a nagy reneszánsz mester születésének 500-dik évfordulóját hivatott volt köszönteni, vagy a Dante (1953), Van Gogh (1954), Tolsztoj (1954), Berény Róbert (1954) érem-portrék. Az 1960-as évektől vett részt kiírt állami érempályázatokon, amelyekre készített alkotásai közül több hivatalos állami érem került gyártásra, mint például a Bábolnai Állami gazdaság számára készített lovas érme, vagy Dömös város érme (1963), vagy a Miskolci Filmfesztivál érmei (1966)... stb. Éremművészetét élete során számszerűsítve több mint 70 alkotás reprezentálja. Műveivel, gyakorta szerepelt a FIDEM kiállításokon, és a Soproni Érembiennálékon is, a hazai éremművészet két jelentős bemutatkozásán, de művei bekerültek a Szentendrei Éremantológiába is, amely munkákat, mint a magyar éremművészet kimagasló alkotásait kiállítás sorozat keretében mutattak be szerte Európában, Varsó, Nápoly, London, Moszkva és több más városbeli kiállításokon, abban az időben.

Érmek:

Marx-érem

Vincent van Gogh-érem

Berény Róbert-érem

Köztéri alkotásai:

Kossuth Lajos (bronz emléktábla, 1945, 1976-tól az esztergomi Fürdő Szálló homlokzatán)

Vasút a mezőgazdaságban (mészkő dombormű a székesfehérvári pályaudvar főhomlokzatán, 1953)

Női akt - Álló nő (1956, Ózd, városi kórház)

Szerelmespár (1960)

Emberpár - Szerelmespár (kő, 1961, Budapest, XII. ker., Szanatórium u. 2.)

Auschwitzi mártír emlékmű (1965)

Napernyős nő (Balatonalmádi)

Két dombormű - Gyümölcstermesztők (terrakotta, 1956, Kazincbarcika, Borsodi Vegyi Kombinát F ép.)

Zuhanyozó nő (kőszobor, 1959, Siófok, vasútállomás parkja)

Női akt - Ülő nő (kőszobor, 1959, Budapest, VIII. ker., József u. 22., park)

Gondozónő gyermekkel (kőszobor, 1959-1961, Budapest, VII. ker., Városligeti fasor 39-41., előkert)

Tisza - Fekvő nő (bronz, 1966-1969, Szolnok, Damjanich János Múzeum)

Kürtös lány - Zenélő kislány (bronz, 1967, Siklós, gimnázium)

Braun Éva-portré (bronz, 1968, Budapest I. ker., Szilágyi Erzsébet Gimnázium)

Kubikos (bronz, 1970, Kalocsa, Ecetgyári híd)

Talpasok (Vaja, 1975)

Vak Bottyán lovasszobra (Esztergom, 1970-es évek)

Bókay János-portré (bronz, 1978-1979, Budapest, VIII. ker., Bókay János Egészségügyi Szakközépiskola)

Nagy Balogh János emlékszobra (Kispest, 1970-es évek)

Kőrösi Csoma Sándor-portré (bronz, 1978-1981, Hajdúnánás, gimnázium)

Ignotus síremléke (bronz dombormű, 1969, Budapest, Kerepesi temető)

Kazinczy Ferenc (bronz mellszobor, 1972-1973, Abony, szociális otthon)

Hegedűs lány (bronz, 1976, Sopron, Liszt Ferenc Művelődési Központ)

Kenyérvivő leány [1][halott l

Díjai:

Magyar Képzőművészeti Főiskola I. díja (1948)

Munkácsy Mihály-díj (1957, 1966)

Érdemes művész (1970)

Munka Érdemrend arany fokozata (1972)

Szocialista Munkáért érdemérem

Köztéri szobraiért 1968-ban, 1969-ben és 1970-ben nívódíjat kapott.

Kiállításai:

1952-től 1978-ig rendszeresen szerepelt érmeivel, kisplasztikáival, köztéri szoborterveivel a hazai kollektív kiállításokon, nemzeti tárlatokon. Majd minden jelentős csoportos kiállításon részt vett. 1955-ben részt vett a Nagy Balogh János Képzőművészeti Csoport kollektív kiállításán, 1956-ban feleségével, Szűcs Ilona festőművésszel együtt állított ki. 1973-ban Budapesten és Esztergomban egyéni, gyűjteményes kiállítást rendezett.

Egyéni kiállítások
1955 • Fényes Adolf Terem, Budapest [M. Szűcs Ilonával]
1958 • Hanoi
1973 • Zodiákus Klub, Esztergom • Műcsarnok, Budapest
1976 • Nagy Balogh Terem, Budapest
1978 • Művelődési Ház, Oroszlány • Csepel Galéria, Budapest [M. Szűcs Ilonával]
1980 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (emlékkiállítás, kat.) • Vármúzeum, Esztergom • Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága Kiállítóterem
1981 • Városi Művelődési Központ, Hajdúböszörmény • Művelődési Ház [M. Szűcs Ilonával], Dömös
1982 • Fényes Adolf Terem, Budapest • Tungsram Klub, Budapest
1984 • Hatvani Galéria, Hatvan [M. Szűcs Ilonával]
1986 • Művelődési Ház [M. Szűcs Ilonával], Tapolca
1988 • Magyar Szocialista Munkáspárt, Esztergom, Városi Bizottság Kiállítóterem
1990 • Három szólamban [Martsa Alajossal, M. Szűcs Ilonával], Művészetek Háza, Szekszárd
1997 • ART-X Galéria, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások:
1947 • Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállítása, Budapest
1949 • Magyar Ifjúsági képzőművészeti (Világifjúsági Találkozó) kiállítás, Fővárosi Képtár, Budapest
1950, 1952-1955, 1960, 1962, 1965, 1968 • 1., 3-6., 8-11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1952 • Arcképkiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1954 • Magyar Plasztikai és Grafikai kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest • I. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc • Nagy Balogh János Képzőművészeti Csoport kollektív kiállítása
1956 • II. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc • Zsennyei művésztelep első kiállítása, Szombathely
1957 • Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1958 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence; Kortárs magyar festészeti, szobrászati és grafikai kiállítás, Antwerpen
1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1964 • Szegedi Országos Képzőművészeti kiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1965 • Magyar Képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1966 • Magyar művészet a X. századtól a XX. századig, Petit Palais, Párizs
1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1968 • Fiatal Művészek Stúdiója 1958-1968, Ernst Múzeum, Budapest
1969 • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Magyar Művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
1970 • Lenin a magyar képzőművészetben, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom
1973 • XV. FIDEM Nemzetközi éremkiállítás, Helsinki • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1974 • Magyar éremművészeti kiállítás, Magyar Kultúra Háza, Berlin
1975 • Harminc győzelmes év. Nemzetközi Képzőművészeti kiállítás, Moszkva • Szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest • Tisztelet a festőnek. Van Gogh-kiállítás, Építők Műszaki Klubja, Budapest

Művek közgyűjteményekben:
Balassa Bálint Múzeum, Esztergom
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.