Tersánszky Józsi Jenő A ​margarétás dal

Tersánszky Józsi Jenő A ​margarétás dal

„Vannak ​az istenségek legáldottabbikának, a szerelem istenének különös
kegyében született nők. Nem az istenségek vagy az ő hibájuk, hogy az a
drága ajándék, amit a szív hordhat, hogy a vérük mohóbb és buzgóbb,
sokat és nagyon tudjanak szeretni, átokká is válhat. Az ilyen nők
számára a vágy drágalátos varázsló, de könyörtelen orgyilkos is egyben,
aszerint, hogy az útján járnak vagy ellene cselekszenek.”

Ilyen nő volt a félig orosz, félig osztrák Sa, azaz Natasa
Grigorjevna Gajdarova, a nevelőnőből lett kokott. Körülményeinek s talán
még inkább hajlamainak hatására prostituálódott ugyan, de a társadalom
perifériájára szorulva is több szívbeli jóságról és állhatatosabb
szerelemről tett tanúbizonyságot, mint magát erkölcsösnek mondó
környezete.

A képlet – ismerős. Tersánszky persze nem írt érzelgős
perdita-regényt; a szeretetteljes távolságtartás, no meg a
„melleslegességek” elhagyása érdekében Natasa elbeszélését
félbe-félbeszakítja a megértően ironikus újságíró, Nagy Ferenc
narrációja. Így bontakozik ki az első világháború komor díszletei között
játszódó történet: Sa élete egyetlen igaz, síron túl is tartó, ám soha
be nem teljesedhetett szerelmének tragikomikus története.

Hetyke életszeretet és a konvenciók derűs semmibevevése sugárzik A
margarétás dalból, az, amit Ady így fogalmazott meg: „ez a 'föl a
fejjel', ha gránát vagy téboly fogja mindjárt leszedni – ez szép”.